1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
193. ülés
74 lem et Regnicolas complanetur, et in ordinem redigatur.“ Mind azért tehát, hogy az említett törvény czikkelyből világos az, hogy a’ Sz. Székek bíráskodása és egész állapotjaelrendeléséhez tellyesjussa vana’ világi törvényhozóknak,mind pedig azért, mivel a’ házasság, ’s az elválás, és a’ mind ezekről való Ítélet hozás a’ világiak életében, ’s polgári boldogságok quintessentiájában fő bé folyással bir. Borsod Vármegye a’ dologhoz való hozzá szólhatása jussához ragaszkodván, azt kívánja,hogy a’ R. Catholicusok elválásbeli pereiknek nem tsak accessoriumai, hanem magok elválást) éli pereik is a’ Sz. Székek bírósaga alól egy átaljában el vonattatván, onnét a’ világi törvény székre tétessenek által — ’s ott R. Catholica hit elvei szerént ítéltessenek el. —Erre jól tudja a’ Szólló mindjárt az lesz az ellenvetés: hogy az nem lehet, mert a’ R. Catholicusoknál a’ Házasság Sacramentom, ’s erről tsak papi bírák Ítélhetnek — sokat lehetne e’ részben meg jegyezni, de mivel a’ mint már másszor is feleltek némellyek, itt Diaeta, nem pedig Concilium vagy Synodus van— a’ dolog vallásos elvű oldaláról halgat a’ Szólló; holott — meg említhetné, hogy Sz. Fái Apostol úgy fejezvén ki magát, hogy a’ Házasság nagy Mysterium — a’ deák úgynevezett Vulgata Biblia, hogy fordíthatta azon szavakat úgy? hogy „matrimonium est magnum Sacramentum.“ De nem vitatja ezt ez úttal bővebben a’ Szólló; hanem már azt nem lehet, hogy emlékezetbe ue hozza, hogy midőn tavai a’ vallás dolga volt itt vitatás alatt ’s egy Követ a’ Tridentini Concilium azon Canonjára hivatkozott „si quis dixerit Sanctam Matrem Ecclesiam ex capite adulterii vinculum matrimonii solvere non posse, anathema esto“ épen az Egri Fő Káptalannak közönségesen tisztelt akkori Követje, nem annyira azon okhoz támaszkodott, hogy a’ Tridentumi Concilium Canonjaií soha sem fogadta el törvényeknek a’ Magyar Törvényhozás; mint inkább históriai kútfőből merített azon világositással élt, hogy azon Canon alkotásának a’ volt az oka, mivel a’ Velentzei akkor hatalmas Respublica Morea fél szigete el foglalásával maga előtt nagyon beíses szerzeményt tévén, attól félt, hogy Morea Lakosai a’ Napkeleti anyaszentegyházhoz tartozó schismaticusokból dliván nagy részént, ’s közötíöka’ házasság törés miatt való elválás divatozván, ha ez el tiltatna, Moreai Jobbágyai még talán pártot is ütnének;a’ Tridentumi Conciliunmak repraesentatiot tett, ’s a’ Concilium azon Repraesentatiora való figyelemből hozta az említett Canont; és igy ebből is tsak ugyan világos annyi, hogy még magok a’ Conciliumok is a’házassági kötelek fel, vagy fel nem lehető áldozások csomói meg kötésében, nem tsak a’ dogmát, hanem világi és politicai külső tekinteteket is vettek figyelembe ’s ugyan azt tehát a’ magyar Törvényhozás is, váljon miért nem tehetné? Azok a’ tekintetek, mellyeket a’ Szólló ma itt olly sokszor hallott emlegettetni, hogy t. ia’ házasok békessége, javaik dolga, gyermekeik nevelése, ’sa’t. mindazt kívánják: hogy az említett környülállások miatt az elválásbeli perek accessoriumokkal együtt ítéltessenek, magokban véve igazak ugyan, de épen azon tekintetek kívánják azt, hogy egy perből kettőt ne csináljunk, hanem az clválásbeli pereket minden hozzájárulandó kérdésekkel együtt, ne a’ Sz. Szék, hanem a’ világi bíróság Ítélje el; — mivel azon okok, hogy az átaljános, vagy csak az ágytól és asztaltól való el választásnak, hol van, vagy hol nints helye? olly világosan meg vágynak a’ jus canonicumban határozva, hogy Ítéletet világi törvény szék is könnyen tudhat azon okoknál fogva hozni; sőt a’világi Bírák, kik a’házasság ezukros gyönyörűségeit, vagy fojtás keserveit, önnön tapasztalások után szokták esmérni, alkalmatosakban Ítélhetnek a’házasságról, mint azon egyházi renden lévő tagok, kik a’házasságról J93-dile ÜLÉS. 12. Május.
