1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
192-di/i ÜLÉS,. 10 Majus. 49 viszontagságát nem csak mi, de késő ivadékink is meg gyászolják , ha csak el temettelelt Hősünk ön hamvaiból fel nem támad, ’s most csak azért szállott volna a’sirba, hogy későbbén annál dicsőségesebben kivívhassa azt, a’ mit voltaképpen kivívni sem kellene, és a mi minden Embernek természeti Jussai közé tartozik, hogy t. i. azt, a’ mit az ész fel fog, a szív érez, a’nyelv által szabadon mindenkivel közölhesse. Hogy ha más szabad alkotványos Országok belső szerkezetükbe tekintünk, azt látjuk, bogy nálok nem csak szabadon szóllani, az egy érzésű, és egy szent cze'lra törekedő Hazafiaknak akár hói öszve gyülekezni, hanem az ész leg fellengzőbb képzeteit is, az alkotványok hijányjait, a’Kormány és végrehajtó hatalom szám nélküli vissza éléseit, írás vagy nyomtatvány által minden kinek köz hírre bocsájtani szabad. És ez a valódi szabadság viríttó mezeje, a’ inellynek térén a’ törvényes szabadság virágzó fái alatt minden Polgár egy formán áldhatja azon alkotványt, melly bizonyos mértékben mindenkire érdem szerént árasztja jótékonyságát. Itt fejlődik ki a’ szabad írás, szóllás által a’ köz vélemény» a’ melly akár mit mondjunk, mindenkor a’törvényeknek, és az ezekből álló alkotványoknak út mutatója és a’ melly törvényhozás ezt nem követi, úgy jár, mint azon hajó, a’mellyet okos Kormányozó nélkül a’ Tenger hutlámjai nem a ki tűzöttczélhoz vezetnek, hanem könnyök szeréntjobbra balra csapdosnak. Tekénísünk most már ön alkotványos rendszerünk jelen helyezetébe — nálunk a* sajtó szabadságból, ha bár azt Törvény nem tiltja, de még is a’ Kormány hatalmas önkénye által a' szabadság ki vagyon sajtolva — a’mit más Országokban szabadon nyomtatnak, azt mi, a’mint a’ Deák mondja: furtim raptim olvashatjuk, egy Ország Gyűlési szabad Újságot a\Magyar törvényhozó Test kivívni nem tudhatott. Milly szűk korlátok közé legyen szorítva a’ szóllás szabadsága, azt Követ Társam beszédjére érkezett K. Királyi Levél igen is kimutatja — severissime damnálta- Lk, és hallatlan vakmerőségnek neveztetik abban az, a’ mit Követ Társam a’ Fo Rendek, az egészhez aránytalan idomban lévő állásokról férfias bátorsággal kimondott — a mit tehát egy részről a’ Küldők követjek által kimondatni kívánnak, niás részről á’Kormány vakmerőségnek tart — ezt a’ törvényhozás felírásra érdemesnek lenni nem találja— kérdem, hol itta’ szóllás szabadsága? hol ennek garantiaja. Ha igaz az, hogy a' Nemzetek nem a’ Király okért vágynak alkotva, igaznak kell lenni annak is, hogy a’ Magyar Nemzet nem a Fő Rendekért vagyon felállítva — már pedig ha a’Fő Rendek korlátlan vétója miatt mindenkor az történne, a’ mitök akarnak, akkor a’ Magyar Nemzet nem más, hanem a Fő Rendek kényének eszköze lenne. 11a minden jusnak és hatalomnak mérlege egyedül a születés lenne, akkor az érdem és minden Polgári erények számkivetettve lennének. Es ha illy örök Igazságokat kimondani vakmerőség; akkor ne hordjuk szánkban a szabadság szent szózatját, mert ha azt hangosabban kimondjuk, a visszhang Hazánkat keresztül ugorván, gúnyolva fog vissza felelni a’ szabad külföldről. T. K. és Rendek! elesett tehát vagy inkább külömbféle fogások, csel szövevények, fellyebbrül jött, és Hazánkat szét bonezólt egyel nem értést használt befolyások által elnyoinattatott az úgy nevezett Rarsi Felírás, azonban minden nyomásnak vissza nyomás lévén következése, érzem azt, hogy keblemet a bátorság, nyelvemet a’ szabad szóllás ezen túl még inkább éleszteni fogják. Jegyző Könyv VIIKelik Darab. 13T
