1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
211. ülés - 212. ülés - 213. ülés
239. ÜLÉS. 20. Oct. 357 20. telkekből álló falu is egy kézbe került volna; de nem lehet félni azért sem, mert ha a’ telkek pénzért adódnak, nem igen lesz valamelyiknek annyi pénze, hogy csak 10. telket is öszve vehessen, a’ ki pedig több ezerekkel bír, az nem íog adózás terhe alá vetett telkeket venni; miután tehát a’ tapasztalás a’ Királyi Válaszban javallott szabad adást vevést jónak bizonyítja, a’ Szólló azt' elfogadtatni kívánja. Sáros Vármegye’ 1-ső Követe: Véleménye szerént igaza van a’ Gömőr Vármegyei Követnek, hogy a’ Bánsági három Megyében divatozó korlátlan adás vevés’ további megtartása végett javallott toldalék nem a’ legjobb harmóniában fogna állani azzal, mi a’ 10-ik §-s’ első soraiban, a’telkek’ kevés kéznél össze halmozódása iránt olvastatik. De kérdi a’ Szólló: nem telvék e’ ezen úrbéri Törvény javallatok több hasonló tarkaságokkal? Nem is lehet az máskép olly országban, hol a’ népnek materialis és morális ereje a földnek minősége, a’ helyhezetbéli, ’s egyéb számos körülmények egyes részekre, *s Vármegyékre nézve, egymástól igen különbözvén, a’ legislatio’ figyelmét, ’s gondosságát teljes mértékbe megkívánják, és vajha, lígy mond, ezen úrbéri tárgyban mindenütt, de kivált annak azon pontjaiban, mellyek a’ felföldi vidéket, ’s jelesül Sáros Vármegyét is közelebről érdeklik, az illyetén gondos figyelem jeleit láthatná! — A’ mi már magát a’ kérdést illeti: a’ Bánsági Megyék’ kívánatit ezen úrbéri rendelkezésben, öu magokra nézve támogatni útasítása szerént tartozván, mind azért, mind pedig, mivel meggyőződéséhez képest a’ Bánsági földnépet a’ szabad eladási vevési jótéteménytől el ütni, és őtet az eddiginél rosszabb sorsra taszítani ugyan egy lenne, a’Királyi Besolutiót megrekesztőleg a’ Bánsági Megyékre pártolja. Borsod Vármegye’ 2-ik Követe a’ tárgyhoz így szállott: Az angoloktól és olaszoktól kölcsönözött példákra nézve a’ Szólló is abban az értelembe van, hogy azon állítás, mintha az ottani állapotja a’ lakosoknak rosszabb volna a’ hazánkbéli jobbágyság’ helyezeténél; akkor alkalmi^tathatná erőség gyanánt, ha arra (a’ mi bár úgy volna) , hogy a’ Magyar országi jobbágyság’ sorsa sokkal jobb, mint amazoké, tettlegi példákat tudnánk elő mutatni, de ezt megmutatni annál bajosabb, mivel, ha az angolok és olaszok’hazájokat elhagyván, kiköltözködnek is, nem hazánkba, és a’ Temesi Bánságba, hanem más országokba vándorolnak ki. — Továbbá nem kell attól félni, hogy a’ Temesi Bánságban is valamelly pénzes ember igen sok jobbágy telkeket vásárollyon össze, mivel olly sokféle szolgálat, és teher van össze kötve még most is jobbágy telkekkel, hogy ezeknek nagy mennyiségbe való össze vásárlásához nagy kedve, és vágyása senkinek se lehet. — Nem lehet félni attól is (V mi itt mondatott) hogy holmi gazdag mészáros, vagy örmény egy egész falubéli telkeket össze vásárol, mivel az olly sok pénzű mészáros, vagy örmény collatio alá kitett camerális jószágokat fog inkább vásárolni, ’s ezekkel együtt nemességet is vészén magának, polgárikép boldogabb lévén ezekkel, mint a’jobbágyi telkekkel. — Azért is a’ Szállónak ezen tárgyra nézve nincs ugyan Küldőitől egyenes útasítása, de mivel pótolólagi útasításul azt vette Küldőitől, hogy nevekben egyezzék meg abban, hogy minden nem nemes annyi nemesi jószágot vehessen, és bízhasson, a’ mennyinek megvételére tehetsége van — a’ Szólló Küldői’ elveihez consequens maradni akarván, kötelesnek érzi magát megegyezni abban is, hogy a’ Temesi Bánságban minden nem nemes annyi jobbágy telkeket vehessen , a’ mennyinek megvételére pénze és kedve van; és így a’ Királyi Válaszban javallott módosítás elfogadására voksol. Jegyző-Könyv Vili-dili Darab. 90
