1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

211. ülés - 212. ülés - 213. ülés

239. ÜLÉS. 20. Oct.

tetszett: hogy a’ jobbágy telkek’ inegvásárolhatása bizonyos mennyiségre szoríttassék, •— de a’ Királyi Resolutio is ezen megszorításnak elvét, és szükséges voltát átallyáttosan el ösméri, éppen által nem láthatja: miért kellene a’ Bánsági Megyékre e’részbe kivételt tenni, és ott az eddigi Törvény nélküli szokást megtartani? ő azt hiszi, hogy az ipar’s a’ földmívelés’ virágzóbb előmenetelének, egyik különös tekéntetet érdemlő akadálya: a? népességnek aránytalansága és visszás állása, meliy hazánk legterméketlenebb részeiben, a’ helybeli hasznos foglalatosságok’ szükségénél nagyobb, — legalább sok helyeken már annyira nevekedett, hogy az adózó nép paraszt munka, és földmívelés után tengődve is, alig élhet, — ellenben a’ kegyesebb éghajlatú, ’s termékeny alföldön felényire sem elegendő a földmívelésre kivántató munkás; — azért, hogy a’népesedés az érintett tekénteteknek megfelelő arányban előbbre mehessen, és szinte kiegyenlítethessék — mind a’ köz jó, mind az alsó Megyék’ interesséje kívánja, hogy az éjszaki vidékekből oda édesgessenek a’ lakosok, és a’ leköltözések előmozdíttassanak inkább, mint sem akadályoztassanak; azt pedig tagadni nem lehet, hogy a’ kérdésbe forgó kivétel a’ concurrentiát épen nem fogná elő mozdítani, de inkább a’ költözködni kívánók’ kizárásával, csupán az ottan meghonyosodott, ’s tehetősebb lakosok’ kezére halmolni a’ jobbágy telkek’ haszonbérlését: mire való nézve, világos utasítása’ következésében is, arra szavazott, hogy a’ felterjesztett törvény javallatba foglalt megszorítás átallyánosan, ’s minden kivétel nélkül, az Izenet’ értelmébe maradjon meg.

Bars Vármegye’ 1-ső Követe azt tartotta volna jó logicának: hogy, miután a’ jobbágy telkek’ minden megszorítás nélküli adás vevésének a’ Bánátba jó sikere van, az egész Országra kiterjesztetett volna; nem pedig azt, hogy, mivel ezen szabad adás vevés korlátolás nélkül a’ többi Vármegyékbe megengedve nincs, tehát, bátor annak jó sikere van is egyedül csak a’ Bánátra nézve engedtessen meg. — Nem is érthet egyet Trencsén Vármegye’ Követével, a’ ki azt állítja, hogy egy kézbe sok birtok veszedelmes; mert, ha ez áll, és az egyformaságot akarjuk, ne a’ szegény külömben is csekély tehetségű jobbágyon, a’ kinek bár melly nagy birtoka sem lehet veszedelmes a’ polgári társaság’ tekéntetében; hanem a’ nagy urakon kezdjük el az egyformaságot; bizonnyára ha azt tennénk Törvénybe, hogy annyi amanyi ezeret a’ földes uraknak szerezni nem szabad, nem tetszene Trencsén Vármegye’ Követének, nem tetszik tehát az illy megszorítás a’ parasztnak sem, — és így, minthogy ezen korlátlan szabad adás vevés’ elhatározását el nem érhette az egész Országra nézve, azt legalább Bánátra, és azon helyekre, hol eddig gyakorlatba volt, megtartani óhajtja, azért a’ Királyi Válasz’ elfogadására szavaz.

Zólyom Vármegye’ 2-ik Követe, miután Küldői azt kívánták, hogy a’telkek’ szabad adás vevése minden korlátolás nélkül az egész Országra terjesztessen ki, és azt el nem érhette, szavaz a’ Királyi Válasz elfogadására.

Gömör Vármegye’ 1-ső Követe úgy vélekedett, hogy, ha a’Bánságra nézve a’ telkek’ használatának szabad adása, ’s vétele megengedtetnék, az öszveliangzásba nem lenne azon meghatározással, hogy egyebütt az Országban azon adás vevés korlátok közzé szoríttassék, és azért a’ kerületi javallat mellett maradott. Egyébaránt a’ szabad adás vevésre nézve csak azt az egy tekéntetet bátorkodott előterjeszteni, kívánván annak a’jobbágyokra káros voltát bebizonyítani, hogy Anglia, Olasz, és más országokban a’ földmivelők most többnyire fekvő