1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
i 92-dik ÍJh K S. 10. Május. A\ veiben semmi sérelmet, vagy aggodalmat nem talál, az bizonyára sem Felírást, sem valamelly óvást tenni nem kivan, és igy igen maga rendjén vagyon Esztergom Vármegyének küvetje Consequentiája, minthogy ő seiu találván aggodalmat, sem felírást, sem pedig óvást nem akar, a’ szálló Követ azomban, a’ ki valamint eddig, úgy mostan is azon K. Kir. Levélben említett és az Ország Gyűlési tanácskozásokban való törvény kívüli béfolyás által, tartván attól, ne hogy az jövendőre még károssabb következésekre terjedhessen, méltó aggodalmat talál, és ennek voltaképpen való el oszlatását törvényhozói állásában egyedül onnan várhatja, a’ honnét az eredéit — ezt pedig csak a felírás útján vélheti leg sikeressebben elérhetőnek — igaz ugyan, hogy e’ tárgyban javallott felírást részéről is, bár nem azon értelemben mint Esztergom Vármegye Követje, a’ ki felírást nem kíván, igen gyengének tartja — de ha még ezen a leg nagyobb szerénységgel, és kimélléssel készített felírást sem tudjuk legjobb Fejedelmünk eleibe juttatni, hogy lehet csak gondolkodni is egy eróssebb kifejezésekkel szerkeztetett Felírásról — azt is hallotta állítani, hogy a’ kárhoztatás nem büntetés, mert ezen a’ teremben is gyakran olly előadások történnek, a mellyeket kedvezéssel el fogadni nem is lehet — de igen nagy külömbséget talál a’ Szálló azon kifejezésekben, mellyek egyes személyek által tétetnek, mert ezek caves vélemény lévén, ha bár kedvetlenül fogadódnak, egyszerű meg czáfolással is könnyen el enyészthetők — de a midőn a’ Fejedelem, mint a’ Törvényhozó testnek egyik része, kárhoztató szavát Diplomaticus úton maradandó oklevél gyanánt egyes Követnek előadására, kihalgatása nélkül, nyilványossan emeli, úgy véli a' Szálló, hogy a' betsületet érző, és Királyát Hazáját egyenlően szerető embernek, ez a leg érzékenyebb büntetés, — ’s ha a Polgári életben is gyakran az ítélő Székek által a’ Bírói meg feddés büntetésül adatik, annál sulyossabb büntetés a’ Követre nézve a’ Királyi dorgáló szó — ezeknél fogva az eddigi hat rendbeli Lenetekben bővebben ki fejtett nézetekből is a’ szálló Követ a’ bár igen gyenge, de még is a‘ Haza leg érdekesebb igazait védlő felírás mellett állhatatossan meg marad. Borsod Vármegye 2-dik Követe: egy értelemben van ugyan a' Szálló annyiban az Elölülővel, hogy ezen úgy nevezett Barsi Rescriptum dolga négy holnapoktól fogva a Kerületi, és Országos Üléseken sokszor forogván lel, az ellene, és mellette felhozott okokat a’ termékeny elmék más más formákba öntögethetik ugyan, de bővebben már ki sem meríthetik. — Nem is ereszkedik a’ Szálló is hoszszassabb okoskodásba, hanem azt mondja, hogy azokat, kika' felírást nem akarják, magok hitében hagyja, de azok is hagyják meg a Szállót azon meg másolhatatlan hitében, hogy a felírás szükséges. — Valójában a ki magára válalná annak a' Magyar Constitutioból, és Törvényből való meg mutatását, hogy az úgy nevezett Barsi llescriptumból semmi aggodalom és sérelem nem származik, ’s igya’felírás nem szükséges, az a’Herkules 12 munkáit válalná magára, és ha fel válalná is, attól előre tagadja a’ Szálló, hogy munkái végre hajtásában Alcides tudna lenni. Továbbá a’ Szálló annál kevesebbé várta a’ Fő Rendek bölcsseségétől, hogy a' felírást fel nem eresztik, mivel a’ javallott felírás olly szelíd és gyenge, hogy abban tized része sints azon fontos okoknak, mellyek a KK. és RR. 0-dik Izenetében foglaltatnak, ’s méltó figyelemben tarthatták volna a Fő Rendek azt, hogy ha a 0-dik olly nyornos Izenet lett volna, mint a’ legelső Izenet, s ez előtt négy holnapokkal az küldodött volna meg a’ Vármegyéknek, nem ott állanának most a A ármegyék utasításaik, mint a’ hol valósággal állanak. — 3Iellyhez képest a' Szálló ragaszkodván Jegyző-Könyv YIH-dik Darab. ‘
