1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

192. ülés

sC ,,liomo stim, nil Immani a me alienum puto“ — minden helyheztetést, mindenkit illet __ minél fogva a’ jó szándék a’ Kormány lépéseinek következéseire nézve is elég biztosságot nem nyújt, a’Fejedelem eránti bizodalom, és tisztelet pedig, az őszinte egyenes szózatot a’Nemzettől igen is meg kívánja; — és igy a’mint minden tekintet, minden akár a’ Nemzet, akár a’ Fejedelem eránti viszony ezen állapotban a’ bajnak, a’ zavarnak, a’ kétségnek el oszlatása végett a’ Felírást javasolja, njry ő tovább is az előbbi felírás mellett szavaz, és azt a’ Fő Minek ismét ajánltatni kívánja«

Az Elölülő: valamint már több alkalommal elő adta, úgy most is kinyilatkoztatja, hogy ó a’ fel fogott Királyi Levélben semmit ollyant nem lát, a’mi a’ Constituíioval ellenkezne, sőt miután azon Királyi Levél az 1723: 7. Törv. Czikkelyre hivatkozik, és annak tellyesitését kívánja, kétséget nem szenved, hogy az a’Nemzet jussait erősiti; ugyan azért most is úgy vélekedik, hogy a'Repraesentatio maradjon el, a’mi pedig az óvást illeti, azeraüi véleményét későbben elő fogja adni.

ííeves Vármegye Követe: két része van ezen üzenetnek —- az egyikben a’ KK. ésRR. el álnak a’ felirástul, a’ másikban sérelmet látván a’Királyi Levélben, az ellen óvást tesznek. A’ mi az elsőt illeti: arra nézve ő is ezen üzenet mellett áll, útasitásánálfogva is azt kívánja, hogy a’ Repraesentatio maradjon el, a’ mi pedig a’ másikat illeti> kinyilatkoztatja, hogy ő készebb volna pártolni a’ Repraesentatiot, mint az óvást — ugyan is egyik fő sérelemnek vétetik az, hogy a" Kormány nem a Repraesentatiók utján jutott tudtára annak, a’ mit kárhoztat; most égy óvás tétel van czélban, melly Repraesentatioba nem megy, már kívánjuk e, hogy ezen óvása’ Kormánynak tudtára jusson —ha kívánjuk, úgy a’ sérelem meg ujittatik, mert olly helyre tesszük, a’ honnan a’ Kormány tudtára nem jut a’ törvényes utón; ha pedig nem kívánjuk, úgy azon óvást hetit lehet másként tekinteni, mint midőn valaki egy másik által meg bántódik, és annak nem szóll, de a’ meg hántást a’ privát könyveibe fel jegyzi.

Pest Vármegye 1-ső Követe: az óvásról még most szóllani nem kívánt, mert mind eddig abban van a’ többség, hogy felírás tétessen —- mivel a’ kárhoztatás ítélet nélkül történt, ezen kárhoztatás, ha egyes emberé volna, számba sem venné, vele nem gondolna —- de ez egy Mcnarcha kárhoztatása, a’ mellynél nagyobb büntetési képzelni nem lehet — addig boldog a’ Monarcha, még ez a’ közvélekedés, ezt kijelentette az 1811 Esz. Or. Gyűlése is *— felírást tenni- tehát annyival inkább szükséges, mivel itt nem annyira a’büntetés nagyságárul, mint a’ Princípiumról van a’ szó, minthogy a’ líövet el hagyván a’ teremet, másnak felelni nem köteles, mint Küldőinek.

Torontál Vármegye 1-só Követje: nem kívánja annak kútfejét keresni, melly úton jutott a’ Kormányhoz a’ Barsi Követ kijelentése, elég, hogy a’ K. Kir. Levél az eránt előttünk vagyon, ’s hogy az abban foglalt kárhoztatást, sem a’ Jegyző Könyvből, sem pedig az Országos Irományok sorábul ki irtani nem lehet *— de tehetségünkben áll azt tenni, a’ mit az Ország Gyűlési szabad tanácskozásokban gyökerezett, nemzetünk fényes igaza, sérthetetlensége meg kíván, azon külömböző, és éppen ellenkező vélekedésekből, a’ mellyek már a’ Kerületi Ülésben a’ jelen üzenetünket szülték, minthogy abban a’ felírás tételről a’ KK. és RR. el állanak, előre látható, hogy az eddig kifejtett helyes okok mellett is a’ felírás nehezen fog meg állapíttatni. — Tagadhatatlan ugyan, hogy azon rész, a’ melly az érintett Királyi lie-24 192-dik ÜLÉS. 10. Május.