1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
IU nak fel vétele; ennél fogva az érdeklett kifejezést igy javallottá meg változtatni: -hogy e tárgyban régebben által küldött 10-dik /zeneinek huzamosabb ideig el halasztott fel vételét" — rnelly is el fogadtatván, ezen módosíttassál az érintett »Szakasz meg állapitatott. Ennekutánna Matkovits István Személynöki ítélő Mester fel olvasta a f. e. Jan. 3-kán költ kegyelmes királyi Levél eránt készített 7-dik Izenetet. Somogy Vármegye2-dik Követje. Magát igy fejezte ki: Miután a’ jelen fel olvasott kerületi Izenet Javallat vélekedését a’kérdéses tárgyra nem foglalná, — kéntelenitletik helyheztetésébül eredő kötelesség tekintete miatt észrevételeit előadni. Mindenek előtt szükséges megjegyezni, hogy ezen G-dik válasza a’ Fó RR-nek csak inkább általyányos állításokból, mintsem állítások megmutatásába áll, — azomban, ne hogy ezen általányos állítások felelet nélkül az Ország Gyűlési Irományok közt találtassanak, és igy pusztán a jövendő kor ítéletének kitéve legyenek, következendő tekinteteket szükség kifejezni: Mondják a’Fó RR., hogy meg nem gyózettetuck arról, hogy a kérdéses kir. Levélben bírósági Jus, vagy büntető hatalom gyökereztetnék: — 5-dik Izenetjekbeu a’ Fő RR. azt irák, hogy a kegyes királyi Levél kárhoztat, — most a G-dikbanazt mondják, hogy ítélet hozás abban nem találtatik, és [azt azon parancs magában nem foglalja— de már milly logicai rendel lehet ezt állítani, meg fogni nem lehet, vallyon lehete valamit kárhoztatni a’ nélkül, hogy arról, a mi kárhoztatik, ítélet ne hozattatott volna? Emlékezzenek vissza a’ KK. és RR. azon kérdéses kegyelmes királyi Levélre, vallyon nincsen e' abban mind az meg, a’mi a szokott ítéletek stylusában szükséges? Vallyon nincsen e’annak elején a dolog előadva? annak vétkességeid hozva?— és végre a’ kárhoztatás reá ki mondva ? ezen szavakkal: „quod hisce severissime damnamus." Figyelemre méltó továbbá, hogy ki? — kinek? •— és melly helyen adja elő ki fejezéseit? — Kormány, vagy is végrehajtó Hatalom, melly Hazánkban egy, mondja ezen következésekkel tellyes szavakat, és pedig mondja az Ország Gyűlésén lévő RR-nek — valljon hogy lehet ezt úgy magyarázni, hogy ez csak Atyai utasítás ? — az bizonyára ezen parancs diplomaticus formájával meg nem egyez. Bizonyos tehát ezek szerént, hogy midón a’ Kormány valami előadást kárhoztat, arról Ítéletet is hoz bizonyos továbbá, hogy ezen Iromány midőn Diplomaticus utón közöltetik a’RR-kel azt atyai utasításnak tartani nem lehet. Állítják továbbá a Fó RR., hogy a múlt Izenetjekben a' KK. és RRuek felhozott Törvény Czikkelye a’ jelen esetre nem alkalmaztathatok fellyebb elő adattakból bizonyos lévén, hogy a' kimondott kárhoztatás ítéletet foglal magában, tagadhatatlan, hogy Hazánkban még eddig az ítéletek hozásához az illető Feleknek meg halgatása elkerülhetetlenül szükséges volt, — ez pedig nem történvén meg, világos, hogy midőn meg halgatás nélkül tette a’ Kormány a’meg Ítélt kárhoztását, akkoron a’Törvények sora ellen, különösen az 1536. 41. — és 1613. 34. Törvény Czikkelyek ellen cselekedett. De tagadhatatlan marad az is, hogy midőn ezen kárhoztatást ki mondotta, az 16*25. 62. — 1723. 7-dik Törv. Czikkelyek ellen tett, mert ezen Törvények nem a*Kormányra, hanem a’ Táblák hatóságára bízták a’ kárhoztató Ítélet ki mondását.— Bizonyos tehátezek szerént, hogy a’fel hozott Törvény Czikkelyek a jelen esetre alkalmaztathatok, mert azoknak valóságos érdemek sértve vagyon. Végre hogy Nemzeti igazokra nézve aggodalmat nem sejditenek a’ FőRR. igen természetes, mert tulajdon ügyök is fordulván nemű kérdés alá, inkább magok kegyes Bírái, mintsem tulajdon meg i92-dik I LES. 10. Májú*. \ 5* A' KK-nak é* It It-nekf.e. Januarius 3-kán költ k. k. Levél eránt készített ?-dik Izenetőkrül.
