1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

192. ülés

16

192-dik ÜLÉS. 10. Májún.

azomban úgy latszik, hogy a’ Karok, és Rendek többsége sem amabban meg nyit-' godni, sem azt, a’ mit a’ Fő Rendek a’ leg ujabbi válaszban előadnak, el fogadni nem kívánja, a’ Szollá úgy vélekedik, hogy az Ország Gyűlési értekezések!ösvényét követve, ideje már egyszer, valami olly expedienshez nyúlni, melly jszeférit a’ megegyezést el érni, és a’ Felírásnak hová liamarábbi fel terjesztését eszközleni lehessen. Ő úgymond, elejéiül fogva oíly vélekedésben van, hogy leg tanácsosabb volna, a’ javait Felírásnak 1-ső §-sát azon szavaknál: „tollere dignabitur“ befejezni, és e’ szakasznak végső ragasztékját onnan kezdve sicque id ’s a’ t. mint feleslegest egészlen ki hagyni; minthogy az> úgy is csupán úgy állj ottan, mini minden meg említés nélkül is magátul érthető igen természetes következménye a’ sérelmek fel terjesztése czéljának — de egyébberánt sokkal jelesebb magyarázattal fejeztetik ki az egész idea a’ 2-dik és 3-dik §-usban. Hogy ha azomban a’ többség most sem akar a’ kérdéses ragasztéktúl el állani, lehet az értelmét még többféle móddal is ki fejezni, és a’ Fő Rendeknek talán inkább el fogadhatóvá tenni. — Azért miután Cominittensei soha a’ czélt az eszköznek és módoknak, főképpen a’hol még ezekben választást tenni lehet, alája vetni, — annál kevéssé pedig fel áldozni nem akarják, részéről következő módosítást javallott a’Szálló „sicqueid' quod veneranda Legum auctoritas exposcit, reált effectu constabilire“ — a’ mit annyival is inkább az observare szónál is elfogadhatóbbnak gondolna lenni, minthogy az által, úgy a’ Törvények tökélletes meg tartásának, mint a’ restabilire szónak igaz értelme — a’ mellykez eleinte nagyon jeles többség ragaszkodott, szinte egybe foglalva fejeztetne ki.

Sáros Vármegye 2-dik Követje. A’ Fő Rendek által utóbbi válasz Izenetjekben javallott módosítást vissza lépésnek inkább, mint az egészre vezethető eszköznek nézi. Benn vagyon, úgymond, minden törvényben elégséges kötelező erő csak a’ foganatja tartozóképp eszközöltessék, és valamint a’ törvények meg nem tartása azokat ön erejekből ki nem vetkeztetheti, úgy midőn a’ meg seblietett törvények orvoslása kívántatik, akkor azok tekén tetőnek óhajtott helyre állításáéul*, ’s nem ujjabb erővel való élesztőséről lehet a’ szó. Éhez képest a’ Fő Rendi javallatra retá nem állhat, de miután a’ ki fejezések eránti hasztalan vetekedés miatt okozott késedelem , a’ köz ügy hátra maradását sok holnapok olta immár következtetné, az olly messzire el távozott czélhoz közelíteni, ’s Küldőinek buzgó kívánsága szerént az előleges sérelmek el hárítását valahára el érni —* igyekezvén, valamint már más alkalommal kinyilatkoztatta, kész, most is arra, hogy a’ kérdéses §-nak végső szavai onnan kezdve: „sicque idu ’s a’ t. — ki hagyatván, a’ sürgető Felírás már valahára 0 Felsége elébe juttasson.

Marmaros Vármegye 1-ső Követje. Minthogy Küldői azt adták utasításul, hogy a’ puszta szavakon fel ne akadjon, ez pedig, a’ miről mostanság a’ két Tábla között forog a’ kérdés, nem puszta szó, hanem igen is érdekes tárgy, azért ő az Izenethez ragaszkodik.

Fejér Vármegye 1-ső Követje. Kinyilatkoztatta, hogy mivel Küldői magokat a’ szavakhoz nem kötik, és az előleges sérelmek orvoslásában látják feküdni a’ haza boldogságát, ugyan azért, hogy ez minél előbb eszközöltethessen, a’ Fő Rendek javallatát el fogadják.

Veszprém Vármegye 2-dik Követje. Az előléges sérelmeknek, és egyébb kivánatoknak, már valahára leendő orvosoltatásokat forrón óhajtja, — minekután-