1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

198. ülés

108. ÜLÉS 2l. Május.

17 &

ellen ven — ennél fogra nyílván ki jelenti, hogy «az illyen utásítást csak a Torok Birodalomra lehet alkalmaztatni, a’ hol a’ Törvény a’ selyem Sinór — ugyan azért ő a’ Marmarosi indítványnak kéntelen ellentmondani.

Erre a’ RK. és RR. egyes szóval felkiáltván ,,minnyáján.i{

Az Elölülő nem egyezhet meg Trencsén Vármegye Követének az előadásában, hogy az 1?90. 12. Czlkkely bővebben magy.aráztasson meg, mivel a1 mondott Törvénynek rendelete igen is világos, ezen véleményétől az által sem mozditathatik el, hogy talán valameíly vissza élések történhettek^ mert ha bár jöttek is ellen Parancsolatok, bízonnyára egy Törvényhatóság nincs, melly az eránti sérelmét ki nem mondta volna, és orvoslás végett (> Felségéhez nem folyamodott volna — ugyan azért szükségét nem láttya, hogy olly Törvény Czikkelynek, miilyen az i?90. 12, a’ mellyet a’ KK. és RR. a’ Constitutio Palládiumának lenni annyiszor kimondták, fejtegetésébe bébocsájtkozzanak — ő legalább részéről megnyugszik azon a’ Czikkelyen — annak magyarázgatásába beavatkozni nem kíván, és erre a’ KK. és RR. is felszólította.

Szala Vármegye i-ső Követe érzéseit így fejezte ki: a'különösségeket is többszöri isméíelés után lassanként meg szokja az ember, ’s ő a’ Marmaros Vármegyei Követ által elő adott utasításán nem annyira bámul, mint Bars Vármegyének Követe — mert ha combinálni szabad, azt hiszi: hogy azon uralkodó lélek, mellyet Torna Vármegyének Követe múltkor a’ Beregi utasítás előadása alkalmával megemlített, most pusztítva szállott által Marmarosra, ’s megakarta egyik alapos Törvényünket rontani; azonban ezen utasításnak is vagyon jó oldala, az t. i., hogy különössége miatt pártolni senki nem fogja, ’s igy ’egalább kárt semmit nem tehet; a’ szólló nem is látja szükségesnek, hogy Megyéje részéről ellentmondás tégyen ellenébe, mert pusztán, és nyom nélkül hangzik el közöttünk az egész kívánság, és következése más nem lesz^ mint azon köz vélemény, melly azt átallyában kárhoztatja, sőtt a’ szólló azt hiszi, hogy Fejedelmünk sem fogadná el a’ Királyi Ilit- Levélnek ellenére ezen ajánlást, mert az a’ Bíráknak alapos Törvényeinkbe gyökerezett függetlenségét lenné semmivé — A' mi a’ Parantsolatok fenforgó kérdését illeti: az 1790. esztendei 12 Czikkelyt egész ki terjedésében fen tartani ö is fő kötelességnek véli — de panaszaink leg inkább onnan erednek, hogy ezen Czikkelynek rendelése megnem tartatott — tele vágynak az 1825. esztendei Ország-Gyűlésének Irományai ezen vissza élések ellen felhozott átallyányos, és egyes panaszokkal, kötelességünk tehát arról is gondoskodni; hogy ezen Czikkelynek megnemtartása ellen sanctíót rendeljünk, és meghatározzuk: hogy a’ Cancellaria által kiadott parancsolatokkal, ha azok az említett Czikkelyel ellenkeznek, mi történjék. Be mind ezek vélekedése szerént akkor fognak legczélerányossabban tanácskozás alá vétetni, midőn az egész törvénykezés rendét meghatároztuk, mert csak akkor fogják látni az egész rendszernek minden elágozását — fenn tartja tehát magának azt, hogy e’ felöl, és különössen a’ szükséges sanctióról a’ Törvénykezés rendében szólhasson. Azon parancsolatok, mellyek cum Clausula salvificatorla szoktak kiadatni, minden külömbség nélkül eltörülhetők — az özvegyeket, és árvákat Prorogatio Törvény szerént is illeti, ’s ezen Prorogatíót kiterjeszteni Parancsolat által nem szükséges — a’ Coiupulsoriumok, és Reqúisito- Jegyzö-Könye VlII-dik Darab. 44