1832-1836 Jegyzőkönyvek 6. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

171. ülés

%

171. ÜLÉS. 12. April.

441

sarkalatos Törvényre hivatkozván, a’lioz ragaszkodott, úgy most az Elölülőnek azon biztosítása bátorított többeket a’ negyedik Statusból is arra, hogy éppen akkor, midőn az azt érdeklő Tárgy, t. i. a’ Városi Bíróságoknak rendbeszedése vétetett Tanácskozás alá, a' kinyilatkoztatásokat és voksokat, úgy a’ mint, és a’ kik által kijelentettek,— feljeleljék, és azokat az 1008: 1-ső Törv. Czikkely szerént számlálják, melly feljelelés akár ki által is ha öszve adatik, hogy a’ tegnapi Conclusumhoz szó fért, azt talán minden tisztelettel állítani lehet.

Innénd vagyon, hogy a’ 4-ik Statusnak Követjei az érintett sarkalatos Törvényhez férjfiasan ragaszkodván, nem is lehetnek más gondolatban, minthogy voksaik egyenként felvétetnek; — de minthogy még is némellykor azoknak megszorítását tapasztalják, ismét arra a’ gondolatra is fakadhatnak , mintha ezen dologban valamelly misterium lappangna, melly egy Constitutionalis Országnak az Elveivel azért sem fér meg, mivel a’ Resultatuma többnyire önkényre vezet. —

Azért midőn a’ Szólló ’s a’ többi Városok Követjei a’ felhozott sarkalatos Törvényben és más későbbiekben találták fel biztosításokat, tettleg csak ugyan hozzá nem járulnak, hogy abban gyökerezett Jussaik megszorittassanak, és igy midőn erőssen és szakadatlanul azon Törvényhez ragaszkodnak, ha netalántán a7 alkotmánynak az Érdeke más akár melly változtatást kívánna, méltóztassanak a SS. és HR. azon lépést megtenni, és akkoron ha ne talántán a’ 4-ik Statusnak nem jutna annyi béfolyás, mint nékie az érintett Törvény ád, és a’ nem reménylett esetre, akárhányra is szállíttatna le, legalább azon számmal jelenendene meg, a’ mennyinek igazaik kitűzve lennének, és a’ felesleges sereg nem költené híjába, nem merítené ki a’ pénztárt, melly erejét inkább valami más hasznosabbra fordíthatná.

Végre az Elölülőnek magas Jussait kérdésbe nem vévén, sőtt azt inéllyen tisztelvén — a’ Szólló kötelessége szerént a’ fentebbiekhez nyilatkoztatja ki magát.

Pest Várossá’ 1-ső Követje : A’ Honoratiorokra nézve Eperies Várossá nyilatkoztatásához csatolván magát, és irántok, úgy mint semmi Törvény által világossan ki nem vétettek iránt, a’ Városi Biróhatóságot továbbá is fentartván, ez úttal csak arra kíván felelni, mit Po’sony Vármegyei Követ Magyar Városok ellen felhozott, hogy t. i. nemes ember Külföldön könnyebb szerrel tanúi meg, és űzhet mesterséget, mintsem a’Magyar Városokban, — óhajtaná, hogy ezen állítását valamelly próbákkal gyámolította volna Po’sony Vármegye’ Követje, mert inig az csak puszta szóbeli állítás marad, addig azt a’ Szólló igaznak valóságosnak el nem fogadja, — de ha el is hitetné magával, hogy iliyen állításra alkalmat szolgáló eset esméretes volna az érintett Követ előtt, bátran mondhatja, hogy ennek koránt sem a’ Magyar Polgárok, vagy Városok, hanem egyedül a’ Nemesi kiváltság az oka. Külföldön erre senki sem ügyel, és a’ mester ember, ha született magyar Nemes is, egyenlő ott a’ többi nemtelen mester társaival mindenekre nézve. De nem igy van a’ dolog, ha Magyar Országi Városba, és polgárjai között marad ; itten sokféle kivételek és kifogások a’ köz helybeli Bíróság, a’ szükséges engedelmesség, és rendtartás ellen, a’ Nemes születésének következései, nem jótétemény, hanem átok gyanánt hatnak olly mester ember dolgaira, és az valóságos ok, melly miatt Nemes születésű mester ember a’ Városainkban csak ritkán boldogul. A’ szólló Követ tud olly esetet, hol egy jámbor Polgár mester ember, egy nemes születésű fiút inasnak nem akara megtartani, de miért? mert Jegyző-Könyv Vl-ik Darab. 111