1832-1836 Jegyzőkönyvek 5. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
125. ülés
212 SZJZ HUZONÖTÖDIK ÜLÉS. 12. Octob. helyezetben még nincsenek. — Más volna a’dolog, ha ezen községek veszedelmet húznának magok után, azomban hol látni több miveltséget, ’s mivelődést, mint éppen azokban, — ebbül számba vehetetlen haszna lesz a’Hazának, annál fogva ezen 5-dik osztalyozattól éppen nem irlódzik, mivel óhajtja , hogy mennél nagyobb számmal legyenek Hazánkban kissebb birtoku polgárok. — Mi továbbá az Elölülő azon észre vételét illeti, hogy ezen törvény által sok nemzetségek fen maradása veszedelmeztetik, — azt jegyzi meg a’ szólló, hogy ezen aggodalomnak elég vagyon téve a’ 5-dik §-ban lévő 4-ik fel tételével, hol az mondatik: S3ha ollyanok által, kik arra meg kívánt szerződési tehetséggel nem bírtak, t. i. csak zálogos avagy haszonvevő birtokosok által köttettek, melly szerződések ugyan ön hatalommal el nem töröltethetnek, mind az által azoknak fel bontására 3 avagy meg erötlenitésére a' törvény útja mind a két résznek szabad le endsc — Egyébbiránt igen tiszteli ugyan azon argumentumokat, mellyek a’ nagyobb birtoku régi historicus nemzetségek fen tartására fel hozattattak, — de mennyire legyenek ezen régi nagy nemzetségek a’statusra nézve hasznosak, vagy károsak? ezen kérdés theoreticus fejtegetésébe bocsájtkozni nem akar, — de bátran meri állítani: hogy mindenki, ki Hazánk történeteit, isméri, bizonyosan tapasztalni fogja, hogy azon belső meg hasonlásoknak, és el szakadásoknak, mellyek ezen nemzetet a’ leg szerencsétlenebb végső romlással fenyegető örvénybe taszították , — kik valának okai, — kik voltak azok , kik magános tekinteteinél fogva a’ nemzet erejét fogyasztották, ’s annak vérét ontották? ezen kérdésekre könnyen kiki felelhet; —de nem is lehet a’törvényből a’ Fő Rendek azon kívánságát ki hozni, hogy azon legitimitás elvén alapuló nagyobb birtoku nemzetségek mindenkor ugyan azon fényes állapotukban maradjanak, mert minden egyes nemzetségnek fen tartása, egyedül magától a’ nemzetségiül függ, — ha t. i. moralis tehetsege által tudja magát azon meg külömbőztetésben fen tartani, mellyel hajdan az eldődeik érdemei végett ajándékoztalak meg, — ha pedig nincsen meg az illy, ha bár régi nemzetségnek, azon moralis tehetsége, akkoron azt tartja a’ szólló, hogy nem érdemli meg, hogy a’ törvényhozás azt ezen meg kiilömbőztetésre méltassa,’s más hasznosabb számtalan polgárok előmenetelét miatta hátráltassa. Mind ezeknél fogva Küldői utasítása következésében is, kik a’ parasztoknak nemesi jószág birhatást is adni kívánnak, — tökélletesen a’ Kerületi izenet javallatát el fogadja. Zolyom Vármegyének 2-dik Követje: minekutánna Küldői e’ jelen Úrbéri munkálat 1-ső Czikkelyére tett, ’s szoros utasitásul szolgáló észre vételükbe a’ jobbágyságot, telki állományára való nézve vagyoni joggal kívánták volna fel ruházni, kötelességének tartja ez úttal, ne hogy a’ következetlenség hibájával vádoltathasson, a’földes Ur, és jobbágyai között, ezeknek tartozásaikat, szolgálataikat, adózásaikat tárgyazó örök iidőkre kötendő egyezéseket, committensei nevében pártolni, még pedig annyival inkább, minthogy ezzel egy, nemzetünknél több századok ólta divatozott, hajdani bölcs Királyaink által gyakorlott szokást elevenítünk fel, — év könyveink bizonyítására hivatkozván, t. i. látják a’ Karok és Rendek, hogy nevezetesen a’ 12-ik század közepétől kezdve, midőn 2-dik Geysa a’Szász nemzetet Erdélybe, még Magyar Országgal szorosan öszve kapcsolt Erdélybe, telepíti vala a’ 18-ik száz szaka elejéig, melly idő pontban G-ik Károly a’ nemes Jász és Kun nemzetet új szabadsággokkal ajándékozá meg, vagy
