1832-1836 Jegyzőkönyvek 5. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

125. ülés

208

SZÁZ HÚSZON ÖTÖDIK ÜLÉS, 12. Oct.

zel, vagy terraesztményekkel meg ne váltathassák; következésképp e’szerint úgy érti a’ Széllé a’ dolgot, hogy a’földes Úrillyes örökös kötéskor köteles ezen vadászatbeli tartozást tökélletesen el engedni ; *— de kérdi, vallyon nem lessz e3 ennek az a’ következése, hogy midőn a’ Jobbágyok földes Uraikkal örökös kötésekre lépnek, idővel az örökösök azt fogják meg mutatói, hogy ezen vadászatbeli tartozások iránt örökös szerződésre lépni nem lehetett, mivel ezen törvény egyedül az ártalmas vadak ki irtására alkottatott, 3s így soha a3 Jobbágyság magát ezen tartozás áléi nem menthetné fel,— annál fogva világossan ki tétetni kívánja, hogy ezen három vadászatra fordítandó napokrais lehessen eggyezésre lépni a’ Jobbágyságnak.

Borsod Vármegyének 2-dik Követje: az Elölülő által fel hozott indító okok egy részére (a’ mint mondá) nem hallván eddig , hogy meg felelve volna szükségesnek vélte, rászorul azokra még azt is felelni, hogy a’ kérdés alatt lévő §. el fogadásának nem állhat az ellent; hogy a3 successionalis, és invalidatorius perek eseteiben a3 mostani birtokosok az illető Véreknek és Feleknek a* Jobbágyokkal való illy nemű kötések készítésével nagy károkat okozhatnának; mert az igazság, és Eleink bölcsessége bele szőtte törvényeink, és törvénykezésünk módja systhemájába azt, hogy minden szerződés csak 33salvo jure alieno‘e készülhet, hogy ,3sub life nihil innovandum est“ és hogy a’ most alkotandó törvénynek, a múlt időkre, és esetekre visszaható ereje ne legyen, — jövendőben pedig kiki tudván a’ törvény rendelését, kiki gondoskodhatik maga, és maradékai jussai bátorságáról, — a3 miatt tehát minden aggodalom meg szünhetik.

Fehér Vármegye Követjének arra az ellenvetésére, mintha Eleink a3 Szabad Királyi Városokat hasznos intézeteknek azért sem tekintették volna, mivel a3 17. 1687, a’ Szabad Királyi Városok száma szaporítását el tilalmazta; azt feleli a3 Szólló; hogy ha a’ Fehér Vármegyei Követ az általa fel hozott 1687-ki 17-dik törvényt, egészlen végig olvasandja, ott találandja benne a’ feleletet, — ugyan is a3 van ott, hogy ha a’ Fejedelem eggyik, vagy másik Város hűségét, és érdemeit szükségesnek találandja meg jutalmaztatni ^zzal, hogy azt a’ Várost Szabad Királyi Várossá tegye, azt azután is meg teheti.

A’ dolog érdemére nézve pedig úgy szóllott, hogy minekutánna a’ KK* és RR. ennek a’ §-nak óltalmazására előbbeni tanácskozásaik között, ’s Kerületi mostani izenetekben is okaiknak, és erosségeknak győzhetetlen Légióit már mind fel hozták; s ez úttal is tömött sűrűségi! hadi rendben fel állították; egy eggyes Követnek valamit ollyast, melly azok erejét még nevelhetné, bajosan lehet fel hozni, ezt azomban a5 Szólló meg próbálja.

Azt mondják a’ Fo Rendek izenetjekben, hogy buzgóan óhajtyák az Ország virágzóbb állapotját, szép és felséges mondás ez, — ’s illik a’ Haza olly nagv Polgárjaihoz, mint a3 miilyenek a’ Fo Rendek. — Annak a’ kimondásnak meg hallásán, kinek nem örülne a3 szíve; hanem! be nagy kár, hogy az örömet nagyon meg szorítja az a’ környülállás, hogy a’ mint alább csak hamar ki magyarázzák magokat a3 Fö Rendek, az Ország szó alatt csak a3 nagy birtokú Nemzetségeket, vagy is egyedül magokat értik a3 Fő Rendek.

Igen könnyű mindazonáltal arra a3 felelet : 3s ez abban határozódik ; hogy a3‘Statusnak, és a’ Törvényhozásnak fö czéljának kell ugyan annak lenni; hogy a3 mennyire lehet, minden eggyes gazdag Nemzetségek boldogsága, és virágzása maradjon fel; de a3 még főbb czélja abból áll; hogy a’ Haza Polgár-