1832-1836 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
108. ülés
SZÁZ NYOLCZADIK ÜLÉS. 11. Sept. 261 got, és ölök állandóságot tulajdonít, sem önmagának Verbőczynek más helven a’ hasonló örökösödésről leiállított elvével megegyezőnek nem találja a’ szólló Követ: nem az elsővel; mert az tellyes szabadságot enged, hogy kiki tulajdonáról tetszése szerint rendelkezhessen, e pedig azt nagyobb részben gátolja; nem a' másodikkal; mivel az 1-só Résznek 10-dik Czíinje a királyi Fiscus’ örökösödése’ tekintetéből a’ szabad rendelkezést csak a' donationalis javakra nézve szorítja meg, a’ 3-dik Résznek 30-dik Czíinje ellenben ezen szorítást a nélkül, hogy a’ jobbágy elrendelendő jószágát a’földes Úrnak ajándékából nyerte volna, átaljában teszi. — Nem is állhat az itt ellent, hogy eddig a jobbágyi telkek conferáltatni mondattak; mert a’ szállók, irtások, házak és a’földes Úri funduson lévő egyéb ingatlanságok conferáltatni csak ugyan nem mondattak, és még is ezekre is kiterjeszkedik a’3-tiae 30-us. De a’ sessiókra is hogy’fog ezentúl, minekutánua az usufructuatiónak szabad adása vevése megengedtetett, a’ Collationak fényes czímzete illeni? Azonban hogy ezen nevezet eddig is a’jobbágyok’ változásánál a’legnagyobb méltatlansággal használtatott, az senki előtt kétséges nem lészen, ki a jobbágyi telkeknek minden köz, úri és helybeli terheit pontosan számba veendi, 's a' haszonbérlésekkel öszveveti; így bizonyára tapasztalni fogja, hogy a midőn a reménylhető arendát sokszorozva isfellűlmúló terhel kéntelen a’jobbágy általvenni a’ sessiót, akkor ugyan néki nem sok ajándék tétetik, 's valamint ő gúnyolás nélkül Donatariusnak nem mondathatik, úgy az általadást sem lehet méltán Collationak, hanem csak Translationak nevezni, következőleg ha a’ haszonbérlő után örökösödést követelni nem lehet, azt a’ még inkább terhelt jobbágy után annyira terjeszteni éppen képtelenség. — De hogy a’ dolog'valóságát még jobban beközelítsük, min is kap az Úr a’jobbágyi telkek’ örökösödésében? magán bizonyosan a' funduson nem; mert ennek tulajdonsága előbb is az övé volt, és a’sessiót ismét másnak általadni kénteleu: de azon épületeken sem, mellyeket ne talán maga csináltatott; mivel ha előbb nem tartották érdemesnek a jobbágyok, hogy magok építsenek, ezen épületeket az új jobbágynak is ingyen kell általadni; és ezekről bizonyosan, mint nem tulajdonáról, az előbbi jobbágy sem disponálhatott, hanem a’jobbágy által készített épületeken, és annak egyéb javításain kap a’ földes Úr, mellyeket az új jobbágynak jó áron általadhat; már pedig ezeket csak ugyan Úri ajándékoknak se mondani, se tekinteni nem lehet. — Világos ütközést foglal továbbá'a’ szóbeli 3-ae: 30-us csak annyiból is magában, hogy noha Törvényeink szerint ingatlan jószágnak csak az erős, és örökös jussal birt nemesi javak, mellyeket a'jobbágyok nem is bírhatnak, tartatnának, azon Czím még is a’ jobbágyi javakat ingó és ingatlanokra, bátor homályos kifejezéssel, osztja fel. — Ide járul, hogy ezen Törvény az ősi, és szerzemény-javaknak egyedid a' Familia' tagjait illető megkülönözését illetlenül használván, ez által is csak gyengéségét árulja el. 3Iellyekből mind öszve csak az tűnik ki, hogy az emlegetett szabály semmi törvény’ és igazság’ elvén nem alapúi, hanem egyedül a hajdani rabszolgaságnak még Verbóczy’ idejében divatkozott maradványát fogta fel, illő tehát, hogy a’ midőn most a’ jobbágyokat tökélletes Haza’ polgárjaivá tenni kivánjuk, ezeknek régi állásuk’ utolsó mocskát is el törülj ük, egyszersmind pedig a’ kérdéses Rendelkezést egész Állományunkkal helyes öszvehangzásba hozzuk. — Mi ellen az sem állhat, hogy ezt csak a’ királyi Fiscus’ successiojának megszorításával együtt lehet eszközleni; merta’ kettő között öszvekapcsolás nincs is, és a’ királyi Fiscus’ éppen mostani successiojának princípiuma, úgy mint az ajándéknak megkivánása, az, a’ mi már amazt eleget korlátolja. Jegyző Könyv. IV-dik Darab, 66
