1832-1836 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

99. ülés

20

Kl LEN C ZVEN KILEN CZ EDIK ÜLÉS.

Borsod Vármegye 2-ik Követje emlékeztette a’ Karokat és Rendeket, íiogy mikor a’ Jobbágyság fáizásáról szó volt, az állítatott, hogy ez ncmUrbárialis illetménnyé a’ Jobbágynak, banem csak különös jótétemény, ezen állításból tehát a’ következik, hogy a’ most szóba ie'vó szolgálat sem Urbaríális, hanem attól épen különös, ’s a’ különös jótéteményért való. Igaz, nem tagadhatja, nálok is vannak Helységek, hol a’ Jobbágynak a’száraz fa nem kell, mert olly erős helyen van: hogy hozzá nem mehet, és magát törszök fával is másként könnyebben el láthatja, de vannak ám olly Helységek is, a’ hol mind ezen fa vágást, és hordást, de még a’ füst pénzt is örömest el engedné a’ Földes Úr, csak meg menekedhetne a’Jobbágynak az erdőre járásától, ’s attul, hogy a’ Jobbágy erdejét ne pusztítaná; a’ Kerületi javallatot tehát igazságosnak látván, azt el fogadta. A’ mi pedig a’ nádlást illeti arra nézve a’ szerkeztetésbe hijjánosságot látott, mert abban a’ zsellérekről semmi rendelés nincs, ne hogy tehát a’törvény oda magyaráztassék, hogy a’ zsellérek nem tartoznak ugyan nádat vágni, de á nádiás haszon vételével sem élhetnek, világossan ki magyaráztatni javallottá, hogy a’ nádlással élő zsellérek mennyi kéve nád vágással tartozzanak.

Tolna Vármegye 1-ső Követje magát eke'nt fejeszte ki. Küldői azt tartják, hogy a’ hol a’Jobbágynak az Urasági erdőkből fáizása van, ottan az Urbariális fa vágása, és bé hordatása is méltán meg kívántatik — és nincs a’Jobbágy terhére, de a’viszza élések kivált a’ nagy távolságról, és rossz utakon való bé hordásba, terhelik a’szegény Jobbágyot, kívánták azért hogy a’ csak azon határba; hol a’ vágatás történik, legyen köteles a’ Jobbágy az öli fát bé hordani, de mivel a’ kerületi szerkeztetek számos esetekben még inkább meg felel Küldői kívánságának, azt el válolja.

Somogy Vármegye 2-ik Követje midőn a’ 5-ík Törvény Czikkelybe a’ Jobbágyság fáizásáról volt szó, küldői kívánságához képest a’ Jobbágy illetőségét öli számra kívánta el határoztatni, mint hogy az akkoron el nem fogadtatott, most semmi fa vágás, és hordásbeli járandóságot a' Jobbágyra vetetni nem kivan. — Mondják ugyan az ellen véleményüek, hogy a’száraz fa is beneficium a’Jobbágyra nézve, de ezekkel ő egyet nem érthet, mert könnyen megtörténhet, hogy nem lesz száraz fa, a’ tőkék ki ásása pedig annyi munkába kerül, hogy azoknak árra Somogyba is drágább lessz, mint itt Pozsonba a’ legjobb öli fáé. Igaz hogy az Országos küldötség javallatába ott vagyon: benejlcio lignationis quoquo modo gaudentes subditi de vallyon ezen ki fejezés mennyi önkényre nem nyújt alkalmat? bizonyára, ha a’ Jobbágy esztendő által csak kétszer, vagy háromszor viszen is száraz fát, vagy tökét az Uraság erdejébül, már meg lesz a’ quoquo modo: de vegyük fel már hogy áll a’ dolog? a’Theresianum Urbárium szerént a’ maga szűkségire tűzi száraz fát, ha pedig ez nem találtatott, nyerset is kapott, de kapott épületre valót is szinte ingyen, és ezért a’ két gyalog ember által le vágott fát volt köteles bé hordani, most pedig sem épületre valót sem a* száraz fa nem létébe nyers tűzi fát nem kap, még is egy pozsonyi mértékű öli fát le is vágni, be is hordani köteles, a’ Jobbágy terhe tehát a’ Theresianum Urbárium szerént minden nagyobb haszna mellett kissebb volt; igy lévén a’ dolog mivel azon már annyiszor ki mondott princípiummal, hogy Jobbágyság tér-