1832-1836 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
84. ülés
152 NYOICZVAN NEGYEDIK Ül ÉS. köteles adni a’ főIdesEr jobbágyainak; mert ez felette nagy önkényre adna alkalmatosságot, es igazságos nem is lehetne, mivel mindenSzolga Biró másképpen ítélvén, de a’ legjobb Erdő-Mester sem ítélhetvén mega’ mennyiséget, csupán erányzólag egy forma haszon, és* egy forma teher se hol nem lenne: de egye'bbcránt is a’ földes Éri jus felette meg szorittalnék, mert meg állapíttatván az adandójának a’ mennyisége, olly eset adhatná magát elő, hogy a’fának sem több sem kevesebb léte mellett, a’ földes Ér még csak egy az erdőnél sokkal hasznosabb irtványt sem tétethetne; és igy másképpen is a’ maga tulajdonának használatában igen szoros korlátok közzé szorittatna: azért is a’ szólló Követ a’ redactionál marad. Horváth Ország 1-ső Követje az Országos szerkeztetést fogadta el, mert a’ tapasztalás bizonyítja, hogy a’ hol eddig külön erdeje volt valamelly községnek, az elpusztult. Szathmár Vármegye’ 1-ső Követje igy szóllott: Abból, hogy nem mindenüttvan erdő, az következik e’, hogy a’ hol van, ott sem kell adni fát? igy bizonyára, a’ mint hogy vannak helyek, a hol exiguum, vagy nullum pascuum az következett volna, hogy Békés, Csongrád se adjon'semmit, nem pedig hogy többet. Eddig olt, hol ki van téve a’ faizás jusa, nevezetesen Szathmárba is ususába volt a’jobbágy, hogy kereskedésre is vágott fát, de mivel igy minden rend nélkül vágta a’ fát, és ez által romlott az erdő, az Ország szoritólag lépett közbe Törvény által, de az által annyira, mint ezen redactio által, megszorítva nem volt, és azért nem is fog soha arra reá állani, hogy mivel a’ jobbágy századoktól ólta élt, most azt tőle elvegyük — és most midőn sokat, midőn mindent vár, azt is elveszítse a’ mije van ; ezt tehát tagadhatatlan igazságnak tartván, nem akart .V földes Eri proprietás ideájának fejtegetésébe menni, ámbátor annak olly széles értelmét, mint a’miilyenben azt itt gyakran halja vétetni, diplomatice megmutatni felette nehéz lenne — csak az itta’ kérdés, hogy a1 megszállások micsoda feltételek alatt eszközöltettek; ezen feltételek’ természetéből következik, hogy az alfőldön olly bizodalonimal telepedett meg a’ nép, hogy búza termőföldje lesz elegendő — a’ pósványos helyeken, hogy legalább néhány kéve nádja lesz — az erdős helyeken pedig csupán a’ fába bizakodott, rnellyből szenet égethet, gerendát faraghat, ’s több e’ féléket; — ettől tehát a’ népet megfosztani annyit tesz, mint egyszer’smind a’meg—szállás feltételeit lerontani— ennél lógva magát elhatározottan a’ redactio ellen nyilatkoztatván ki — a’ módra nézve legjobbnak vélte Somogy Vármegye 2.dik Követje javallatját, hogy t. i. vágódjon ki az erdőből a’ jobbágyok része; nem áll az, a’ mit sokaktól hallott, hogy így elpusztulnak az erdők, mert a’ Törvényhatóságok vigyázhatnak arra, hogy a’ jobbágyok az erdőbeli rend szerint használják az erdőt, ha pedig ez a’ többség által el nem fogadódna, akkor elfogadja azon javallatot is, hogy bizonyos ölfa adódjon minden telekre, de ebben az esetben a’Megyék határozhassák el, mellyik Helységben hány ől fa adódjon egy telekre, mert hogy itt a'szekér számot elhatározni nem lehet, azt már csak az is mutatja , hogy Vas négy öl, Bihar 2.J szekér fát ajánl. • Posega Vármegye’ 1-ső Követje ügy vélekedett, hogy valamint bizonyos az, hogy a’ fa és só az élet első szükségeire megkívántainak, ügy tagadhatatlan az is, hogy az erdő földes Eri tulajdon, a’ kinek, mivel a’ fa nem gomba módra