1832-1836 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
56. ülés
74 () TV EN HA TOD IK ÜL ÉS. szádba való principium, az ily’rcscrvátát azon Nemzet, mclly az Aurea bullát alkotta, es köles mellett adja által mindenkor kormánnyal fejedelmének, meg nem köszönne. Többnyire óját c’tárgybanmondaninein lehet, nem is oda megy a’ Nemzet figyelme, miilyen szavakkal védjük az Ügyet, de maradunk c’ erősen mellette, ezt egy puszta szavazat is megteszi, bat Kerületi, és öt Országos Ülésekből került ki a’ Karoknak és Rendeknek vélekedése, a’ Szóló mind azokban azon princípiumok szerint szavazott, mellyck a’ mostani Üzenetben is felállítva vannak, megmarad tehát továbbra is, azok, és ezen Üzenet mellett, ellenkező esetre , méltán megérdemelvén, hogy Küldői bizodalmát elveszittse, és neve ezen a’helyen becstelen legyen; magára nézve morális lehetetlenség változtatni vélekedését, erősen hívén, bogy minden a’ ki vele ekkoráig e’tárgyra nézve kezet fogolt, véleménnyé mellett szinte megmarad, mert ezt nem csak ezen tárgy, de még inkább a’ törvényhozó test helyheztetése, és méltósága megkívánja; csak ott van Nemzeti erő, és szabadság, hol a’ Nemzet igazságos kívánságainak és jussainak kivívásában nem ingadoz, ellenben , hol az álhatatosság, csak egynéhány ember melljébe szorult, ott olygarchia van, a’ hol pedig ez divatkozik, ott elvan temetve a’ Nemzet minden boldogságával, és felsem támad elébb, mint ama nagy napon, midőn a1 halottak feltámadnak. Az Előlülő: A’Szatbmár Vármegyei Követ beszédéből az tetszik ki, hogy a’ I79I 26-ik Törvény Czikkelyt megakarja változtatni, ez némellyekben, mind a’ mostani , mind az elébbeni Karoknak és Rendeknek Izenetjeinek czélja is5 de éppen hogy ezt elérni, és a’ KK. és RR. egyebb kívánságaiknak is sikert szerezni lehessen, arról vagyon ez úttal a’ kérdés, kell-e’ és miképpen, az Qgyességre vezethető módokhoz nyúlni? mennél tovább halasztyuk eztet, mennél tovább terjedünk, a’már bőven kifejtett tárgy vitatásában, annál jobban távozandunk el, az egyességtől, és ez által a’ KK. és RR. eddigi többsége által felvett czéltól. Többnyire emlékeztette Szathmár Vármegyének Követjét arra, hogy Országunkban, hol a’ törvényhozók, vagy Küldőiknek utasítását, vagy némely részben belső meggyőződéseket követik, semmi szokatlan dolgot, és annál kevesebbé becstelenséget nem foglal magában, ha valaki vélekedését és szavazatjat, vagy utasításának következésében, mellyel megtartani tartozik, vagy meggyőződésénél fogva is megváltoztatja; különösen e’ jelen esetben, hol a’ KK. és RR. a’ l a RR. által arra szóllítattak fel, hogy egy olly módot javalljanak, melly a’ i7Ql 26-ik Törvény értelmével megegyezik, midőn bár ki az egyesség megnyerése, és igy a’ czél elérése tekintetéből eddig ki mondott vélekedését, a’ törvényhez alkalmaztatva, változtatja, azzal nem ingadozásának, de bölcs belátásának adja jelét. Különben is a’ Követeknek kötelességek magtartására Követtársok által való felszóllítások e’helyen annyiba szokatlan lévén, a’ mennyiben kitkit annak tellyesitésére ön érzése mindenkor vezetni szokott. Esztergom Vármegyének 2-dik Követje: Szathmár ő ármegyének Követje a’ keresztény vallásnak történetén l608-ik esztendeig keresztül menvén , beszéd, jéből csak az a’ tudva lévő igazság sülki, hogy a’ hit ürügye volt az üldözéseknek ; de a’ mennyiben, az érdeklett Követ ezen tekintetben, a’ mostani időket is felhozta, nem gondolja a’ szólló, hogy akár a’ Zsidóknak Aegyiptomban való üldözéseket, akár a’ Romai Pogány Császároknak a’ Keresztényeken véghez vitt kegyetlenségeiket, vagy hazánknak az 1008 esztendőt megelőzött szomorú idősza-
