1832-1836 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
56. ülés
58 ÖTVENHATOD IK ÜLÉS. 30-ik T. Czikkelyekből, mert ottan több városoknak, ugyan azon szavakkal tulajdonílatlk, az Ország Gyűléseken a’ Sessionis voti jus, a’ millyenekkel a’ Bánáti Vármegyéknek, a’ Jász és Kun Kerületeknek, és a’ Hajdú Városoknak, miből csak ugyan nem lehet egyebet kihozni, mint azt: hogy a’ Városoknak (ingyenként úgy, és egyenlő votumok van , az Ország Gyűlésén valamint a’Vármegyéknek. Az Előlülő erre azt felelte, hogy minden eggyes Követnek, a’ köztanácskozás rendjét meg kelletik tartani, és ennél fogva, nem lévén most itten a’ szavazatok minéműségéről és mennyiségéről szó, Pest V árosának Követjét oda utasította, hogy a’ napi rendhez tartsa magát; egyébiránt őtet megnyugtatván, hogy a Városi Követeket, azon szóllásbeli Jussokban, mellyel mind eddig éltek feltartani fogja. Ugocsa Vármegyének 1-ső Követje az Előlülő ezen kinyilatkoztatásában való megeggyezését, annál inkább kijelentette, mivel a’ feleseléseknek nem barátja. A’ 2-ik pontra, melly arról szól: hogy minden gyermek attya vallását követhesse : Vas Vármegyének 2-ik Követje, tiszteli mind azon okokat, mellyek a’ Törvény leikéből merítve, ezen tárgy támogatására előadódnak, ’s annyiban nékik töke'lletesen hódol is; a’ mennyiben azonban ezen 2-ik pont támogatására, ezen szavaktól kezdve: de a Törvényhozás Intézete természetére!, azon szavakig: természeti Jga zaiba vissza helyhezze olly okokat látna felhozva lenni, mellyek a’ fen forgó kérdés kivívására már magokban feleslegesek, mellette pedig Törvényeink rendelésével,’s Alkotmányunk elveivel nyilvánságosan megütközvén feleslegesek, mert a’ midőn a’ KK. és RR. csak azt ösmerik el, hogy az 17g 1: 2ö-ik Törvény csak annyiban sarkalatos , a’ mennyiben a’ Bécsi és Linczi Békekötés czélzataival rnegeggyez, annak kivívására, hogy tehát egyéb részében, az 1791: 26. Törvény a’ környűlállásokhoz képest meg változható; valójában felesleg ollyan okoskodás előadása, melly csupán a sarkalatos Törvényeket illeti; vagy ha a’ Törvényt annak sarkalatossága , a’változékonyságról nem menti meg, felesleg való leend, az I79I: 26-ik Törvényt csak részben is sarkalatosnak nevezni; — De az itt 2-ik pont alatt foglalt ’s általa felolvasott okoskodás élő Törvényünkéi is, nyilván megütközik, mert az 1741: 8. Czikkelyben, nyilván ki köttetvén, hogy az alapos Törvények, és Szabadságok a’ Királyi Kötéslevélben foglalt azon Clausulának „Prout super eorum usu ac intellectu. Regio , ac communi Statuum consensu, Diaetaliter conventumfueritértelme alá semmiképen ne vonattassanak , önkényt következik , hogy a’ többször említett okoskodásban minden Törvényeinknek’ kimondott változtathatósága, ezen 174I: 8-ik Törvénnyel tökéletesen ellenkezik. — Nem is ok nélkül kívántak, inesszeláto eleink, sarkalatos Törvényeinket, és Szabadságinkat ekképpen biztosítani, mert igen jól tudták ők, hogy a’ melly úton ezeknek bővítése reménylhető volna is, ugyan azon az úton azoknak összeszorítása is könnyen megtörténhetne, és így tanácsosabbnak tartották a’ bizonyos valót, a’ bizonytalan reménységnek eleibe tenni. — A’felhozott 2-ik pontbeli okoskodás továbbá alkotmányunkkal is ellenkezik, mert a’ leirt okoskodás , mindenre nézve a’ tökélletes egyerányűságot láttatván kimondani, alkotmányunkal, melly minden Státusnak az ő ható kövét kiszabja, meg
