1832-1836 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
64. ülés
HAT VANN EGYED IK ÜLÉS. 22Í) lágosítás, melly mindenféle esetet magába nem foglal, még több bal magyarázatokra , és visszaélésekre szolgáltat alkalmatosságot — tagadni nem lehet azt, hogy a’ fenntebbi Czikkelyre való hivatkozás a’ szabad adással és vevéssel meg nem eggyez, mert a’ vevőnek, ki eggyesség mellett szerzi meg telkét, előtte áll azon bizonytalanság, hogy betsii mellett, melly rendesen csekélyebb szokott lenni, kéntelen birtokától megválni, azomban az illy esetek ritkák lévén, ha még Tolna Vármegye’ Követje által előadott birtokbeli tulajdon idővel eszközölhetővé válna , a’ fenntebbi törvény kötelező ereje ön magától megszűnne; mind ezeknél fogva tehát aJ 7. Szakasz kimaradására szavatol. Zólyom Vármegyének 2. Követje nem akarja ugyan e tárgvban eloadattakat ismételni, kéntelen mindazonáltal kinyilatkoztatni vélekedését abban, hogy Küldői az alapos Törvények fenntartását szoros kötelességül tévén az 1. Bész 40. Czikkelyét homályosnak nem tartották , de maga sem tarthatja, és azért a’ felvilágosítását feleslegesnek Ítéli, és mivel a 7. Szakasznak tartalma sokkal homályossabb a3 kérdéses Törvénynél, de azon túl is hat, azért elfogadtatván az elébbi Szakaszban az érdeklett 40. Czikkely; ezen Szakaszt kihagyatni kívánja; egyszer’smind világos utasításának azon tartalmát: „ut in casibus 40. 1. Colono amovendo si Sessionem gratis habuit nonnisi investitio judicialiter abaestimanda , si vero emerat , emtionalis Summa cum omnibus post emtionem factis meliorationibus persolvenda sit“ minden esetre világosan kijelentetni kívánja, és azt vagy itt, vagv más alkalmas helyen kivívni magának fenntartya. Társ Vármegyének 1. Követje is azon határtalan tiszteletből, mellyel az Előlülő eránt viseltetik, annak abbéli kívánságára, hogy itt egyedül a’ földes Úr, és Jobbágy között lévő viszonyokról szóljon, örömest hajlana, ha a'tegnapi napon tett előadása több Követek által nem ostromoltatna, kiknek előadásait megczáfolatlanúl nem hagyhatván, azokra eltérni kéntelen; ugyan is a’ Szólló abból menvén ki, hogy a’ Contributio, mellv az állandó Katonaság’ tartására 1715. esztendei 8. Törvény Czikkely által felajánltatott alap nélkül meg nem állhat, annak bizonyos és állandó fundusának kelletik lenni , ellene az állíttatott, hogy az adó a’ személyekre, és a’ Jobbágyok’ ingó javaira, nem pedig az Úrbéri fundusokra vagyon kivetve; de ezen állítást maga a’ praxis, és factum leginkább megczáfolja; mert minekutánna a’ Contributio dicák szerént vettetik az adózó népre, ha a’ Contributio a’ fundusokra nem vettetne, azokat öszveirni, és dicálni nem kellene, márpedig ex praxi bizonyos, hogy a’ fundusok is dicáltatnak — de hogy nem csupán a’ személytől, hanem a’ fundustól is fizettetik az adó, onnan is világos, mivel ha csupán a’ személyre vettetne az ki, akkor a’ legszegényebb is csak annyit fizetne, mint a’ leggazdagabb — hogy a’ fundustól is fizettetik az adó, mutatja továbbá az is, hogy Bars Vármegyébe, de több másokba is az Urbarialis ház helyeken lakos Nemesek szinte adóznak, a’ mi ismét uem történhetne, ha a’ fundus is adó alá vetve nem volna; végre a’ Királyi Városokba egyedül a’ fundusok szolgálnak az adó’ tárgyául, ott az adó alól a’ legnagyobb Úr sincsen kivéve, ha fundusokat bir. Vélekedésétől a’ Szóllót el nem mozdíthatja azon állítás sem , hogy a’ Contributio Hazánk Systemája szerént nem örökös, annak fizetése csak addig tart, mig a’ haza védelme Jegyző Könyv II-dik Darab. 58
