1832-1836 Jegyzőkönyvek 14. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
444. országos ülés
I OS 444-dik CLUS 24. Mariin*. s aztell Követet tsudálkozásra vezeti, mivel nyóltz nap ólta. körülményeknek minden változása nélkül, a’ vélemények olly tetemes változását tapasztalja az adó ajánlásban: ez ciánt azt teszi feleletül, hogy Küldői az adózó népnek terheltetését nem az adó menyiségében, hanem annak egyaránytalan felosztásában találják gyökerezve, a' mint az az Országgyűlések által el vagyon ősmérve, 's azért a' porták kiigazítását méltán kívánják. A’ mi pedig a’ véleményeknek érdeklett változását illeti: ez aránt sem maga, sem pedig Küldői részéről senki előtt, annál kevésbé pedig a tisztelt Követ előtt számolni nem tartozik; hogy azonban nyilványosabban kitűnjön a* Küldőire tett hivatkozás alaptalansága; — emlékezteti azon Követet, hogy az adónak első értekezése alkalmával, a mint ez a' KK. és RR. előtt tudva vagyon, az adó mennyisége iránt azon nyilatkozást tette, hogy kissebb mértékű adóhoz kész ugyan állani, de mivel annak terhét nem annyira magában a’ mennyiségben, mint az aránytalaii felosztásban találja, és a’ portáknak következendő igazságosabb felosztásában adózó nép részéről elérendő könnyebbségben bízik, a' folyó adónak megajánlásától sem idegen; igy tehát legkissebb tsudálkozást sem vonhat maga után az ó előadása, midőn Küldőitől utóbb nyert utasítása következésében, és annak világos rendelete szerént, a’folyó adónak megajánlására egyenesen voksolt. Ezen felvilágosításnál fogva el nem mellőzheti azon megjegyzést is tenni, hogy valamint a’ tisztelt Követnek hatósága nints, hogy Küldőinek utasítását vizsgálja, vagy kérdésbe vegye, úgy azt is méltán megkívánja, a' mit maga részéről mindég követni szokott, hogy Küldőinek és "más Törvényhatóságoknak utasítását méltó tiszteletben tartsa, és annak tellyesítését az illető Képviselőkre bizza; maga Küldőiről pedig azt is kijelenti, hogy azoknak ön állásuknál fogva tellyes hatalmukban állotta' felhozott utasítást adni, — mindezért, mivel ők az adózó népükön előforduló esetekben, a’ mint eddig is tették, segíteni tudnak, sőt felhozhatna sok alapos okokat is utasításának igazolására, azokkal azonban felhágy mind azért, mivel annak szükségét nem látja, mind pedig, és legfókép azért, hogy a’ tisztelt Követnek alaptalan észrevételeire Küldőinek vélemémyéról számolni ne látszasson, — és ezek mellett Baranya Vármegye Követének, ki a’ Szólló előadása közben ejtett szavakkal az utasításoknak önkényes magyaráztatását érintetne, azt adja feleletül, hogy azon önkényes magyarázás tsak a tisztelt Követnek tetszése szerént látszik talán helyesnek, — ő azonban azon helyheztetésben, mellyben .a’ tisztelt Követ vagyon, állani sohasem akar, sót sohasem is fog arra jutni;— és igy' tovább is az adó javait mennyisége iránt az Izeuethez járűL -Békés \ ármegye Követe Szombathelyi már más ízben is említé, hogy Küldői az adó megajánlását bizonyos feltételekhez kötötték, — ó ezeknek tellyesülte nélkül a’ minthogy soha nem ajánlott egy krajtzárt is, úgy most sem ajánlhatna, azonban ellenzése mellett is, a Karok és Rendek mást határoztak, ’s néki tsak annyiban lehet e’ részbeni kötelességét tellyesíteni, a’ mennyiben az adó lejjebb szállítása forog kérdésben. Ez is Küldőinek világos meghagyása, — de legbelsőbb meggyőződésénél fogva sem titkolhatja el, hogy reá nézve a legközelébb érkezett Királyi Válasz, mint alapja a' kerületi szerkezetnek, váratlan vala: mert úgy volt elhitetve, hogy elégűlve lesz az áldozat, mellyel önként neveltük a’ Kormánynak önkényétől függő temérdek jövedelmeit, és a’ mellyck, nem mondja, szántszándékkal, sem a’ fmantzia szomorú környülményeitól kénszerülve, már szinte II
