1832-1836 Jegyzőkönyvek 14. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
444. országos ülés
444-tlik ÜL US. 24. Márti«*. 107 es okát, hogyanért kellene azt éppen most kisebbíteni. Nem akarja a'Károkat, Kendeket több okoknak előterjesztésével untatni, tsak egyre bátorkodik figyel metessé tenni. Ila azon roppant hatalmat tekintetbe veszi, melly éjszaktól délig édes Hazánkat, úgyszólván, általkarolja, gondolja elegendő indító oknak arra, hogy 0 Felségét alkotmányos állásunk biztosítására részünkről is olly erővel ellássuk, hogy a külföldi Hatalmasságok bár melly igyekezeteiben a' szükséges ellen súlvi fenttarthassa. — A’ mi a’ határ napot illeti: ebben a’ tárgyban már megelőzte oiet Kasssa városának Követe; hogyr erről rendelkeznek élő Törvények, ’s valamint az szokatlan, ’s talán nem a' legjobb következésekkel járó feltétel; ügy nem is hiszi, hogy 0 Felsége a szokott törvény es óvástól, melly az 17ÍJ0:13-ik C’zikkelyben alapúi, eltávozzon. — A’ mi végtére azon 100,000 forintokat illeti, mellyek a’ 3íagyar nemes Gárdának fentartására ki vannak tűzve: minekutánna Küldői az adózók sorsát mindenütt, a’ hol lehet, enyhíteni kívánják, különben is ezen Intézetben egyedül a' nemesség részesül, az ebből folyó természet Törvényében sarkalt azon igazságot óhajtják, hogy a’ szegény adózó nép ezen terheltetéstől felmentetvén, azon sommát, valamint egyedül a’ nemesség hasznára intézve vagyon, egy edül, ’s kizárólag a’ nemesség fizesse. — Túrótz Vármegye 1-só Követe ámbár a’ tárgyhoz szóllani szándéka sem vala, mivel a' KK. és UK. Kerületekben kijelentett többsége, és az ízenet mellett állott; mégis Xeógrád Vármegye Követének felszóllítása következésében mind Küldői , mind maga megnyugtatása végett kéntelen nyilatkoztatást tenni. Meg nem foghatja ugyan is, hogy, és miért hivatkozhatott reá és Küldőire Nógrád Vármegyének Követe előadásában, de mivel okát abban helyezi, szemrehányással egyszersmind élvén, hogy ámbár a’ Szólló által kép viselt Vmgy ében kiütött éhség szüksége nem máskép, tsak Királyi Biztos segítségével oszlattathatottel, tsudalkoznia kell; hogy, ési mikép ajánltathatott meg azon vagy ontalan adózó nép részéről az előbbi adónak sommája? — éppen ezen szemrehányó állítására megjegyezni köteles, hogyr az alaptalan, és a’ tisztelt Követnek tellyes tudománya a’ felől nintsen: mert bátran állíthatja, hogy azon Megyében, mellynek képét viselni szerentséje lehet, az éhség szüksége elhárításában ez ideig Királyi Biztos sem foglalatoskodott, mivel azon Királyi Biztos, kire talán a tisztelt Követ hivatkozni szándékozik, nem a' Szólló által képezett, hanem szomszéd Liptó és Árva Vármegyékben az előbbi esztendőkben munkálkodott, és ebből kitetszik a tisztelt Követnek o reá, és Küldőire ok nélkül való hivatkozása, azt azonban mind a’ mellett elösmérni nem szégyeuli, hogyr 3Iegyéjében mostoha fekvése, és terméketlensége miatt sokszor a' szükség divatozott, és ditsekedve elösméri azt is, hogyr a mennyire akkoron maga a' Vármegye, és fökép az adózó népnek földes Urai ollyatén szükségeknek elhárítására megfelelő segéd kezeket nyújtani tehetetlenek voltak, az akkoron uralkodó Felséges Urunknak kegyességéből segítséget nyert. He mind ezekből is nem találja származhatónak a’ tisztelt Követ által az adó megajánlásához tett hasonlítást: mert a' kiütött éhség esete a’ vagyonbeli határozást magában nem foglalja, minthogy ez a’ legvagyonosabb, és legtermékenyebb tájékban is clófordúlhat. — Továbbá azon észrevételt is tette a tisztelt Követ, hogy a’ palatinalis portáknak eligazítás a Küldői részéről sürgettetvén, már ez által is a’ köz népnek adózása felette terhesnek elösmértetik, és mégis az adó mennyisége jKüldöi részéről bőkezűen ajáultatik; az tehát annál inkább
