1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
412. országos ülés
412-r/iA ÜLÉS 16-dik Jan. m Lak és önkények leven; ezeken túl terjeszkedni nem kivan. Mindazonáltal ha a’ Zolyom Vármegyei Követ, a’ dolog lefolyt egész rendet tudni kívánja, felszóllitásához képest a’ részben következő felvilágosítással szolgálhat. Gróf Keglevich Miklós, és Elei Borsod Vármegyében fekvő Szilvas egész helységének tulajdonossal lévén, ennek határában mint magános birtokosok vas hámort, és olvasztót állítottak fel, Szilvás helységéhez közel van Apátfalva nevezetű kis Mezőváros, mely az Egri seminarium jószága, ezen városka határának Giletka nevű részében Kontz János Egri lakosnak volt egy vas köveket hányó bányája, mellyet ő 26 észt. békességesen, és magányosan bírt, halála után a’ fia Kontz Károly csak fél esztendeig bírván a’ bányát, ezt Gróf Keglevich Miklósnak eladta, ki is azt két esztendők alatt bírja, és használja, hanem egykor a történt, hogy a’ Diósgyőri hámoros tisztség és embereket küldvén a’ Gilitkai vas kövek hányatása végett, onnét a’ Gróf Keglevich Miklós embereit kiszorította. A’ Gróf azonban ki törvényes jussaiból magát kirekesztetni nem engedhette, a’ Gilitkai vas kövek hányatásában maga magát vissza tette, ’s magát a birtokba, ’s gyakorlatba mindaddig megtartotta, és még is, az őtet háborgató, ’s birtokától megfosztani akaró Diósgyőri hámoros tisztség visszahelyheztetési perre a’ Szómolnóki bányász ítélőszék eleibe őtet idéztette. A’ történet lefolyt rendéből a’ tetszik ki, hogy a’ Diósgyőri hámoros tisztségnek a’ dolog érdemére nézve sints ugyan igazsága, sött inkább a’ háborgatásra nézve Gróf Keglevich Miklósnak lehetne panasza, ha baját a’ mit tennie szabad volt, ón maga ideje korán nem orvosolta volna, de ezen állapot bővebb fejtegetésében (a’ mint előre bocsájtá) azért nem avatkozván, mivel a’ tárgynak elitélése a’ maga útjára, és a’ rendes Bíróra tartozik. Mi illeti a’ Zolyom Vármegyei Követnek több egyéb ellenvetéseit, egyenesen megvallja a’ Szólló, hogy ösmervén, és tisztelvén az említett Követnek a’ bányászi állapotokban, Törvényekben és szokásokban szerzett nagy járatóságát, és tudományát, beszéde kezdetekor nagyon tartott ellenvetéseitől, most azonban kéntelen meg vallani azt is, hogy minden felhozott ellenvetései nem sokat nyomhatnak, ’s nincs ezekben olly nagy mértékben az erő, mint az előadási hosszúság, sött azon ellenvetések a Törvényekkel, az Országgyűlési végzetekkel, Felírásokkal, és Királyi Resosolutiókkal is nyilván öszve útköznek. Ugyan is: azt mondá a’ Zolyom Vármegyei Követ: hogy tagadja azt, hogy Giol Keglevich Miklós alatta nem volna a’ Szomolnokí bányász Ite'loszéknek, meit minden, kinek bány ája van, már mindjárt azért bány ászi Itéloszék alatt ^an, s a’ hazai Törvények szerint a’ vasból is urburát adni köteles lévén minden urburarius , mint iIlyen a’ bányász Itélőszéktöl föggeni, ’s ennek engedelmeskedni tartozik. A’ Szólló a’ Zolyom Vármegyei Követtel e’ részben egy hiten nints, mert jól jegyezze meg a’ Zólyomi Követ, hogy itt nem arany ezüst, hanem vas bányáról van kérdés, ’s már e' jelen Diaetán is, gravamenképen 'an megáll a pitva az, hogy a’ vasboli urbura a’ Fejedelmet nem illeti, sött még ariól sints itt kérdés, hogy a’ vas bányától kell e’ adni urburát vagy nem? hanem az itt csak a’kérdés veleje, hogy Gróf Keglevich Miklós, ki urburát mind eddig soha nem adott, sem pedig magát a’ bányász ltélószék alá jiem vetette, azon Iteló- Jegyzö Könyv XIII-dik Darab. 75
