1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
401. országos ülés
40i. I LL'S. 23. December. 235 tartja« s azért ne hogy a határozatlan értelmű kifejezés arra elmagyaráztassék, azt a szerkezetben világosan kitétetetni kívánja. Liptó \ ármegyének Követe (Pongrátz) szinte a’ Veszprém Vármegyei Követtel eggyetértuleg, a’ kárpótlásba a' megszűnt nyereséget beszámíttatni nem akarja. — Szabólts Vármegyének 1-ső Követe tart a’ következésektől, ha azon hatóság, melly a' híd tárgyában a5 kinevezendő országos Küldöttségnek adatott __ annyira kiterjesztetik, és az eddigi Törvényeinkben ismeretlen kisajásítás szó, Uly tágas értelembe vétetik, — tegnap meg nem nyugvását, tsupán azon szerénységből ki nem jelentette« mi szerint a’ nagy többség ellenkező vélekedését tisztelni szokta; most azonban aggodalmát kéntelen nyilvánitni, melly azon határozatlanságai is neveltetik, mellyel a jelen Törvényjavaslat, a kárpótlásról rendelkezik; azért azt a’ Veszprémi Követ előadásához képest, megmagyaráztatni kívánja. Nográd Vármegyének 1-ső Követe: miután köz értelműnek látja a’ Veszprémi előadást, — azt részéről is elfogadja, ámbátor nem tagadhatja, hogy az egészre nézve örömest visszalépne, ha attól elállani alkalom szolgáltatnék. Thúrocz \ ármegyének 1-ső Követe: ugyan elősmeri, hogy a’ kisajásitásnak elve alkotmányunkkal nem ellenkezik, mert ámbár az által mindenkinek tulajdona sérthetetlenűl biztosittatik, annak alapja mind a’ mellett, azt hozza magával, hogy elkerülhetetlen szükség esetében, minden hazafi bármelly tulajdonát feláldozni hozójáért köteles, e’ szerint tehát nem járulhat Arad Vármegye Követének általános előadásához, melly által ezen nézetből a’ Buda és Pest közti hídnak kisajásítását tsak úgy állította véghezvihetőnek, ha a’két város ön maga akaratjától abban megegyezik; de mivel a’ Szólló Törvényhozó testnek a’ kisajásítás jusát alkotványunk lelke szerint tsak úgy hagyja helybe, ha az országnak elkerülhetetlen szüksége azt megkívánja, ezen tekintetbe véve a1 fenforgó kérdést, kéntelen megvallani, hogy a’ kisajásitásnak helyét nem látja; — mert az e’ tárgyban már előadattaknak következésében Buda és Pest közt felállítandó híd miatt múlhatatlan Ország szükségét nem talalja, még pedig azon Országgyűlési határozás után sem, melly által Buda és Pest közt állandó hídnak felépítése megállapittatott, és pedig azon okból említett múlhatatlan szükséget nem talál, mert a' megkívánt és megállapított állandó híd más mód, és más ut által felállittathatott volna, a’ mint ez mind a Pesti polgárságnak nyilatkoztatásából kitetszik, mind pedig Pest várossá Követe tett előadásában érintette; — minekutánna azonban a' Karoknak es Rendeknek szándéka, a’ mint ezt a‘ kerületi tanátskozásokban is tapasztalni alkalma vala, hogy Buda és Pest városoknak hídja kisajásitassék, és Ország tulajdonává valljon a kisajásitás fejében azon Ilidért megteendő kárpótlás , hogy máskép nem történhet tsak úgy, a’ mint Veszprém, és Somogy Vármegyéknek Követei előadták, maga is azt tartja, mivel azt e’felől alkotott Törvények értelme, nyilvánossan megkívánja, hogy t. i. kárpótlás fejében, a’ lucrum cessans híd vám mellett semmi tekintetbe nem vehető. — Az ugyan bizonyos, hogy míg azon hídnak fentartása fenáll, mellytol a’ vám fizettetik, addig olly vám fizetésnek elrendelését a’ Törvények engednek, mellynek beszedése mellett a’ híd birtokosnak, a’ hídnak felállítására fordított tőke pénz kamatján felül tsekély jövedelme légyen, de mivel ezen jutalom jővedelem egyedül azon tekintetből engetetik, hogy minden előfordulandó híd vám veszedelmeztetése tekintetéből birtokosnak károsítása, az az damnum emergens esetére, a történt kár, kipótoltathassék — magától következik, hogy mihelyest ezen történ-59#
