1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
399. országos ülés
191 dicsőséget a' Rendektől, szerénséggel legyen mondva, senki a’ világon meg nem tagadhatja, enyészni kell mind annak, miről, az igazság felszíne lefoszolva, az önzés szégyeneiben pusztán, ’s védelem nélkül áll, ’s így enyészni kell a’ dézsmállak, eltöröltetni , ’s enyészni mintegy igaztalan adónak, ha csak nem merő hazugság mind az, mit a’ történetek e’ részben világ kezdetétől mostanig a’ nemzetek kifejlődéséről hirdettek. — Ideigleninek kell e’ tehát mondani a’ KK. és Rendeknek a’ jelen rendelkezést, hogy az elégitetlenűl maradt köz kívánat hős zűja fel ne lobbanjon, hogy, egy szóval, a’ haladó idő lelke békén fogadja intézkedéseinket; csak közeledés ez a’ czélhoz, melly mind a’ két félt előre mintegy elkészítse, a’ hatalmaskodásra ingerülhető köz véleményi rázkódtatások ellen paizsként vala ez csak képezve, — hányszor nem intenek a’ Fő Rendek bennünazon elv megtartására, hogy balkai haladva javítsunk, ’s most ím magok távoznak e’ Törvényhozói bölcsesség elvétől! mert, még egyszer ismétli, a’ tizednek megmaradni tellyes lehetellen, ’s így kinek a’ Haza utókori nyugodalma szivén fekszik, e’ Törvényt el kell fogadnia, 's az ideigleniség képzetével a’köz vélemény győzhetetlen hatalmának áldoznia. Valljon ezek szerint lehet e’, mint azt. a’ Fő Rendek mondják, c’ jelen intézkedést mellékes határozatnak mondani? igen is megfontolt lépés ez, mellyről ellenkezőt állítani lehet ugyan, de bebizonyíthatni nem. De különben is többször hibája az valamelly törvénynek, ha örökösnek akarjuk fentartani, mint ha ideigleninek ösmérjük: mert nem az a’ legjobb Törvény, mellyet hozni kellene: hanem az, mellyet a’ létező körülményekben adni lehet, ez Solonnak a’ bölcsnek mondása szerint, megczáfolhatatlan igazság, ’s a’ dézsmára nézve különösen áll. —Azt mondják a’ Fő Rendek: tanácsosabb az illy nagy kérdéseket a’ systematica pertractatióra halasztani, hol mindenoldalról megfontoltatva, róla tökélletessen rendelkezhetni. — Egy bizonyos komolyság leple fedi ez állítást, ’s ügy látszik, Törvényhozói bölcsesség fekszik alatta; de őszintén inegvallja, hogy illy értelmű systematica pertractatiónak, mint a’miilyenek az itt használtatik, hogy' t. i. bármelly szembe ötlőkép sürgető legyen valamelly Törvénynek, vagy szokásnak változtatása, bármilly kétségben hozhatlanül jótékony következésekkel lenne a’ rögtöni javítás egybekötve, nem a’ nélkül, hogy vele kapcsolatban lévő tárgyakról is ne rendelkeznénk, erről se rendelkezzünk; — illy értelemben, mondá, a’ systematica pertractatiónak barátja soha sem lesz: mert ez annyit tenne, mint sikernek lenni az üdők kivánatai eránt, ’s századokra vissza lökni, vissza tartóztatni a’ jólét valóságát egy képzelt tökelletesség elérhetéséért. — Képzelt tökélletességnek állítja igen is, bölcsesség helyett csalódásnak az iily pertractatiót: mert az emberi ész nem képes olly systemát kigondolni, mellyben a’ hozandó törvények ti’ tökélletesség fő polczát elérjék, otet legalább megtanította a’ tapasztalás, hogy illy syslemában akarni elrendelni a Törvény javításokat, annyit tenne, mint fél századokban pazérolni el a nemzet üdéjét, ’s akkor ismét újra kezdeni a’ systemákat. Jó Törvényeket igen is lehet hozni, de ollyast, melly minden javítást kizárjon, minden az idő lelkében el állandó kívánságoknak megfeleljen, teljes lehetetlen, a Tömény hozási tökéllc tesség mindég csak a’ körülményekhez idomítva, képzelhető, feltétel nélkü 48 * 399-dih ÜLÉS. 21 -dih Dec. %
