1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
355. országos ülés
421 azt óhajtja, hogy az épületi fajzás azon jobbágyoknak is, a’ kik a’ szabad adás veve's haszonvélele'vel élni kivánnak , megadasson! — a’ Szálló azonban azt tartja, hogy minekutánna a’ jobbágy szabad tetszésétől függ a’ szabad adás és vevés haszonvételével élni, már önkényt elenyészik a’ Kegyelmes Kir. Válaszban a’ jobbágyok sorsának rosszabbá való tétele eránt kijelentett aggodalom, mert ha a’jobbágy az ő részére az adás, és vevés haszonvételével való élést hasznosnak nem látja, azzal élni nem fog, és így az épület fája, ha eddig járt, továbbat is megjár, ha pedig az adás és vevés haszonvételét hasznosabbnak látván, azzal élni fog, ezen önnön tette által bizonyítandja azt, hogy az adás, és vevés haszonvétele, ha bár véle az épületi fajzás öszve kötve nincs is, reá nézve az eddigi gyakorlatnál kedvezőbb, és hogy eképpen sorsa nem rosszabbult, hanem inkább javult. — Hogy továbbá a’ jobbágyi telket megvásárló jobbágy szinte azon szolgálatokat tartozik a’földes urnák megtenni, a’ mellyeket az eladó jobbágy köteles vala, ez magában ugyan tagadhatatlan, mindazonáltal a’ földes urra nézve még is az a nagy különbség támad, hogy a’ telkét eladó jobbágya helyett, a’ kinek az adás és vevés engedelme nem divatozása előtt a’ mindenkori adás ingere a’háza haszontalan ujjitgatására ösztönül éppen nem szolgált, egy ollyan jobbágyot kap, a’ kit ezen inger folyvást bizgatni, a’ földes urat pedig olly terhes állapotba helyheztetni fogja, hogy ez az épület fa mindenkori kiszolgáltatását viselje, a’ jobbágy pedig a’ házát, a’ mentül jobb ela dás reménye alatt szükségen kívül is folyvást igazítsa, illy terhes kötelességet tehát a’ földes urakra ruházni nem kívánván, egyenes utasításánál fogva az előbbi Törvény javallatot pártolja. — Sáros Vármegye’ 2-ik Követe a’ kegyelmes Királyi Választ el nem fogadja, mert ez a’ földes urra nézve az egész Urbáriumba a’ legterhesebb conditio — egy szolgaság, melly alatt a’ földes úr ölökön lenni kéntelen lészen — a’ pascuum tárgyában kiadván a’ jobbágynak az ő törvényes illetőségét — a’ tűzi fajzás iránt — a’ Megyei biztosság közben jöttével a’ jobbágysággal szerződésre lépvén, ’s bizonyos öl fa szám adásra évenként lekötelezvén magát a’földes úr, nyugodtan bírhatja azontúl erdeit, és rétjeit, nem úgy az épületi fajzás eránt, mert itt alkura sem léphet, a’ mi a’ legterhesebb, és ha elfogadtatik a’ Kir. K. Resolutio, úgy fog állani a’ dolog, és hiztan meg lehet mondani a’ jobbágynak , hogy ime te jobbágy az usufructuatio eladhatási szabadságával egyszer’smind néked ajándékozza a’ földes úr minden épületeidet, és bár mi roszszul viseled is azoknak ezentúl gondját, bár melly rosszúl és czéleránytalanul építed is azokat, nem tesz semmit, hiszen nem veszed a’ fát, a’ földes úr ingyen adni, és gondatlanságodat örökön tűrni tartozik. Ezen terhes állapotot így meghagyni annyit tesz, mint a’ gondatlansági ingert a’ Status publicus kárával nevelni, a’ miről nem lehet nem így vélekedni, hogy az egész épületi fajzási jótékonyság egy törött részben sem éri fel azon kárát a’ Status oeconomiájának, mellyet azon visszás törvény — más épületire ingyen való kötelezett fa adás, okozta gondatlan építés, és gondviselés származtatni fogja. — Ö többiben az előtte szólló Szepes Vármegye Követével tart, és nézeteit osztja, egyszer’smind kéri a’ Karokat és Rendeket, hogy midőn a’ jobbágy sorsát javítani kívánják, ne eszközöljék ezt olly úton, melly nem csak a’ földes urnák legter-J egy zö-Könyv Xl-ik Darab. /10(3 355. ÜLÉS. 10. Sept.
