1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
347. országos ülés
50 í j\7-dik Í/LÉS. 13•dik August. ártott semmi jobban az Ország kereskedésének, mint. az, hogy a’ Lengyel Országból Bétsbe eladott marhahajtás Olmucz fele vette az utat. Ungh Vármegyei Követ Bernáth ’Sigmond igen nagy figyelmet érdemlő dolognak tartotta ezt, mert e'ppen azon vidéké szenved az Országnak a’ marhadög által legnagyobb kait, a hol a’ népnek nem leven semmi pénzbeli érdemejhetése, ’s minden vagyona tsak a’ marhájában állván, ha ezt elveszti tehetetlenné lesz mind a’ földes Úri, mind a’ Vármegye, ’s Aerarium szolgálatjára, sót ón háza népe táplálására is. Elfogadnák meg Beregh Vármegye Követőnek indítványát Zemplén, Abauj és Sáros V ármegyék 2-dik Követei. Csongrád Vármegyei Követ Klauszál Gábor e'sHont V ármegye 1-ső Követe pedig azt tartották szükségednek , hogy elébb vizsgáltasson meg, ragadós e’ezen nyavalya, és e’ szerint ez idegen marháktól ragad e’ el ? ’s ez okból articularis Commissionak kinevezését sürgették, de mind e’ mellett a’ többség a’ kerületi szerkeztetést megyhagyta, — valamint a’ következő 7-dik pontot is. Olvastatván a’ 8-dik pont. Szepes Vármegye 2-dik Követe előadta, hogy 6 ugyan erőltetni nem akarja, ha valljon, van e’ olly világos Törvény, melly a’ Vármegyéknek azon hatalmat tulajdonítja, hogy megyebeli nemesseit kor engedőimével felruházhassák, de a’ midőn O Felségének is nem a’ világos Törvény, de tsak a’ szokás ezen just tulajdonítaná j ugyan azon szokás, és mind ekkori gyakorlatnak következésében Vármegyére nézve ezen just annyival inkább reclamálja , mennyivel bizonyosabb az, hogy az 1765: 26-dik Törvény czikkely szerint a’ Vármegyék az árváknak gondviselőt rendelhetvén, azt ex analogia legis kor engedeimével is felruházhatják , mellynek hasisát, t. i. az árváknak gazdaságok vitelére való ügyességét helyben biztosabban elitélhetik, és a’ mellyeknek tudósítását felyebbről is mindég kikérni szokták. — Nem is arról van itt a’ szó, mintha a’ Szóllónak Megyéje Ő Felségének felügyelési jussát kétségbe venné, mert az illy rendeletekről szólló Jegyző könyvét mindég ő eleibe terjeszteni szokta, hanem arról, hogy az érdeklett parantsolat Megyéjét ezen mindenkor gyakorlott jussától megfosztani és egyenesen tsak Kir. Válasz tárgyává tenni kívánja. Ez ellen Megyéje nevében kifogást tenni kéntelenítőik, és így minekutánna tsak két oka lehet e’ jelen kerületi. végzésnek, vagy hogy a’ KK. és RB. Megyéjének ebbéli szokását kétségbe veszik, és akkor ezen hiedelmet hibának állítja, vagy hogy minden világos Törvénynek hiánnyával egyedül a’ szokás sértéséből sérelmet formálni nem akarnak. A’ többség ezen nézeteinek ke'ntelenségből hódolván, legalább addig, míg ez eránt a’ törvénykezési munkálatban Törvényt hozni fognak, Megyéjét ezen szokásban fentartand, és ezt világosan kitétetni kívánja. Megjegyzette erre az Elölülő, hogy az 1715-diki 68-dik, 1704: 26-dik Törvény czikkelyelyek Ö Felségének adják minden tekintetben az árvákra való fő felvigyázatot, ’s annál fogva nem látja által, mi módon formálhat Szepes Vármegye ezen tárgyra nézve sérelmet. r: ’ o fi .-j ■f
