1832-1836 Jegyzőkönyvek 10. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

276. országos ülés - 277. országos ülés

102

277, ÜLÉS. 8. Jan.

tálasommal erősitem meg, hogy nagy Lengyel Országnak egész kiterjedésében elszaporodván a’ zsidóság a’ földmivelők a’ ritka számú polgárokkal csak sorvadozva élődnek; a’nemesség pedig minden kiváltságaik mellett a’ zsidósággal olly függő viszonyban állanak, hogy még a’ templomok's Egyházi Rendnek jövedelmeit is, ’s a’ haza védelme alkalmával, úgymint Napoleon béfolyásakor a’ leg hatalmasabb Ilerczeg birodalmait 20 millióm lengyel forintért elzálogosította, haszon bérben adni kéntelenittetnek. Az említett nemzet gyászos színével, mivel az országot elborítani hazafiúi érzéseim tilalmazzák, a’ bollbeli igazak tekintetében a’Kegyelmes Királyi Válasz, abeli értelme szerént szavazok, hogy a’ felállítandó korlátok mellett a’ természetes kereskedésbeli szabadság, úgymint eddig, fenmaradjon.

Soprony városa Követe így szóllott: Azok után, mellyeket az előttem szólló, nagy érdemű Követektől hallottam nehéz valami figyelemre méltót mondani.

Hogy az úgy neveztetett boltbeli jusnak, mind ekkoráig se törvényükbe, se Királyi adómányos levelekbe, semmi nyoma nem találtatik; az bizonyos. Most kellene annak leg először Törvénybe mennie; de látjuk, hogy már ezen első pillantatban, és a’ jusnak fő ideájára nézve, különbözők, a’ két Tábláknak véleményei.

A’ KK. és RR. azt úgy nézik, mint a’földes uraknak meghatározott taksák mellett, mértékletes segedelmét, és ebbe a’ tekintetbe, a’ jus megállhat, mert meg kell esmérni, hogy a’földes uraknak kötelességek lévén, uradalmaikban a’jó rendet fentartani, az pedig költségekkel jár, illendő, hogy a’ ki nálok megtelepedik, és kereskedését csendesen folytathatja, bizonyos mérsékelt taksát fizessen. —

De más értelemben látszattatnak azt a’ just venni a’ Fő Rendek, abba t. i. hogy másnak akár mesterembernek, akár fábrikásnak, akár kereskedőnek, ne is legyen szabad, nálok telepedni, mesterségét, gyárát, vagy kereskedését folytatni, és boltot nyitni; ha csak a’ földes úrral meg nem egyez, és annyi árendát meg nem fizet, mennyi kívántatik, és olly feltételek mellett, a’mint kívántatik. Olly értelemben véve a jus, annyit tenne, hogy csak a’ földes úr, vagy csak az a’ kinek ő engedelmetád, és csak arra az időre, mellyre engedelmet ád, lehet mesterember, fabricáns, kereskedő. —

Nem akarom most ismételni a’ sok visszaéléseket, mellyek eddig is, ezen olly értelemben vett gyakorlásból eredtek, érintettek valának többször ezek, és több Követek által, de azt megjegyzem szükséges, hogy olly értelemben véve, ezen jusnál károsabbat, és veszedelmesebbet gondolni is alig lehetne. Eddig is méltó panaszunk vala, hogy nálunk a’ mesterségek, és kereskedés, még igen alacson lokán állanak, de azt a’ monopóliumot, behozván törvényesen, a’ nemzeti kézmüvi szorgalomnak, és kereskedésnek, egészen tenkre kellene jutnia. —

A’ dolognak illy állásában, gondolom, hogy' egy hatarozatlan, és korlátlan just, Törvénybe hozni nem lehet, és hogy a’Törvényhozónak nemcsak jusa, de kötelessége is légyen, azt határozni, és törvényesen korlátozni erre útat mutatott nékúnk, a’ Kegyelmes Királyi Válasz: én tehát azt haladatossággal elfogadván, a’kerületiképpen megállapított taksákra voksolok.

Gömör Vármegye’ 1-só Követe: csudálkozott, midőn a’ bolti taksak e-