1832-1836 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
1832 / 21. ülés
HUSZONEGYEDIK ÜLÉS. 18g hintik, hogy a’ törvénynek elég tétessek, szükséges, hogy az illy gyermek a’ Katii. Religióban , mcllyet követni tartozik, de "bár hibájából is nem ismér, oktatást nyerjen, fenn maradván azon jussa, hogy érett korában, mellyel a’ Karok és Rendek [ épen c’ czélból törvény által is tizennyolcz esztendőre kívánnak határoztatni, az által menetel végett Ö Felségéhez , ki az illyenekre nézve hat héti oktatást szokott rendeli folyamodhassék._ Hogy ezen oktatás ollykor hoszszasabb időre terjed, az rész szerént onnan van, mivel a’ Kath. Apa gyermeke a’ törvény rendelése szerint, a’ Katholika Religiót tartozni án követni, a’Kormány, hogy a’ törvény bétőltessék, őt tizennyolcz eztendős koráig} a’ Kath. Rcligió követésére szorítsa, ’s addig néki az által menetelre szabadságot nem adhat; rész szerint pedig magának a’ Religiónarius személynek hibájától ered, ki vagy az oktatást, elszöke'se által félbe szakasztja, ’s magát az alatt békétclenűl viseli, vagy pedig a’ Protestáns Atyafiai közt való Lujdosasa közben nem lévén módja se, az eggyik, se a’ másik Religiót elegendőképpen megtanulni , oktatása alkalmával tökélletesen vallástalannak találtatik. Egyéberánt pedig a’ Királyi Resolutiók igen kémélő de egyszersmind meghatározott rendeléseik által e’ tárgyban a’ viszsza élléseket mindenkép gátolják. A’ honnan ha a’ gyermekek, vagy más Religiónarius személyek resignatiójában ollykor erőszakos eszközökre , s’ kötelekre találunk, azt a’ Kormány szék, melly mindég törvényes módokat parancsol nem rendeli» hanem talán a’ Törvényhatóságok vagy inkább a’ Magistratualis személyek, határozzák, a’ nélkül, hogy a’ Clerus kitől egyéb!) eránt is itt szó nincs , ezen módokba bé folyna. Altaljában kenteién megjegyezni, hogy nem a’ Protestánsok vetettnek hat héti tanítás alá. hanem azok kik kötelesek a’ törvény értelmében a’ Catli. Religiót követni, és így ezen oktatás elrendelésének jussa a’ Kormányra nézve magában a’ törvényben foglaltatván, teljésséggel által nem látja, miért kívánnak a’ hat héti oktatásból gravament tenni, ’s miért nem foglalatoskodnak inkább azon kérdéssel, hogy lehessen az e’ tárgyban történhető viszsza éléseknek, mellyet tellyességgel nem pártól, gátot vetni. Arra is kéntelen a’ Rendeket figyelmetessé tenni, hogy vajha nem élnének olly kifejezésekkel, mellyek viszsza fordíthatók, ha azlzenetnek ezen pontban foglalt kivánsága telyesittetnék ; mert ha ezen Izenet első pontja szerint ezentúl a’ Protestáns Atyának mind a’két nembeli gyermekeit az Evangelica vallásban kellene nevelnie, ő pedig ebbeli kötelességét elhenyélné, vagy a’ Catholicus Atyafiak azokat tulajdon Religiójokban kivánnák nevelni, nem lehetséges é, hogy az Evangelicus Atyánkfiái, ezen így alkotandó törvény ereje mellett, az illy gyermekeknek resignatioját, ’s az Evangelica vallásban leendő nevelését vagy bizonyos ideig való oktatását sürgessék ? Mind ezeknél fogva tehát oda jelenti ki magát, hogy ezen pont érdemében ’s szerkeztetesében meg nem nyughat. Az Előlülő Personális a’ vitatások sommaját öszve fogván , előadását azon örvendezéssel kezdé, hogy a’ 2-ik Leopold nagy lelke szállotta meg a’ Rendeket, midőn ezen legfontosabb, és legkényesebb tárgy iránti tanácskozásaikban olly viszon ke'mélléssel, egymáshoz szíves vonzódással, és holes mérsékletességgel adják elő vélekedéseiket. Számtalan political ’s erkölcsi princípiumok hozattak elő mellyeket azonban ismételni nem akar, látván hogy a’ RR. ezen 48
