1832-1836 Irományok 1. • Acta miscellanea diaetalia annorum 1832-1835 / [s.l.] / [s.a.] / [1832-1835]
42. Felirás az urbéri Törvények alkotása tárgyában az 1834. esztendei Augusztus 28-kán költ Kegyelmes Kir. Válaszokra nézve
/// lót, a' földes úr jusok ellenére ni Léri tartozinányok sorába veti, sem az A lkot vány szerkezetével, sem a’ tulajdon sérthetetlenségével meg nem férhet. A’ legelői járandóság meghatározására nézve egyedül oda czélzott mind az Urbér, mind a1 Kormányszékeknek eddigi intézete: hogy a’ jobbágyoknak a‘helybeli környiilállásokhoz alkalmaztatva elegendő legelőjük legyen. Ezen elv szolgált alapul a’legfelsőbb feliigyelési úton bíráskodott Kormányszéknek is, ama számos urbéri rendbeszedések eligazításában is, mi szerént sok helyeken a’ földes úr — másokban ellenben a’ jobbágy eddigi használatának őszveszoritásával, \s e’kép épen a’ legfelsőbb helyen most felállitatni kívánt vezér elv alapja ellen, még pedig meghatározott^ 5s a’ felterjesztett kulcshoz közeljáró mennyiségben hasitatotí ki a’ jobbágyságot illető legelői járandóság. A’ Kegy. Királyi Előadások i-ső pontjában Felséged által Atyailag javallt ösvényen nem csekély áldozatok közt előre haladva minden igyekezetünket arra fordítottuk, hogy az úrbéri szövetkezések világos törvény által valahára, ’s telyesen elhatároztatván, a’ földes úr és jobbágyság minden költsönös köteleztetéseik ’s jusaik közt clly bizonyos határvonat húzattassék, melly által a’ jobbágy sorsa, minden súrlódások kútfejeinek elzárása, és az akár hóimét származható önkény kirekesztése állal tökélletes biztosításba helyeztessék. E’ jótékony a’ legújabban költ K. Királyi Válasz bévezető soraiban is szinte kijelentetett atyai gondossággal nem tudjuk megegyeztetni a’ Kir. Válasznak a' legelő elkülönözése eránli tartalmát 5 mi szeréut e’ legnagyobb érvei sum juriuns (lüininalium urbaiialia Constitutiva inter referens principiuni, nec cum Constitutioni« compage, nec cum proprietatis sanctimonia conciliaro valeamus. Defigendae pascui communis competentiae intuitu quosvis hucduiu Urbarii Dicasteriorumque conatus eo solum directos advertimus; ut subditi sufficiente pascuo provideantur. Principium illud, in occurrentium quoque urbarialium reoulaiionum accomodatione, per procedens hactenus Dicasterium, pro cynosura sumium fuit, ductu cujus subdito concernens pascui competentia quibusdam in locis ejus, qui per Dominum terrestrem adusque exercebatur, — in aliis contra, per subditum allegati usus cum restrictione — praecise itaque illius, quod stabiliendum nunc benigne desideratur principii, in obversum — et quidem determinata , substrataeque per nos clavi aproximante in quantitate exscindi consveverat. Paternae Majestatis Vestrae Sacratissimae benignarum Propositionum puncto i-o indicatae intentionis tramitem prementes, non levia inter sacrificia omnem sollicitudinem eo convertimus, ut urbarialibus correlationibus positiva lege tandem plene definitis, Dominum terrestrem inter et subditos, relate ad reciproca horum jura, cimctasque obligationes, tam certa designetur linea, qua sors subditorum obturatis quibusvis differentiarum scaturiginibus, seclusoquo omni arbitrio in plenam locetur securitatem. Beneficae huic novissimae quoque Hesoluiionis initiali tenore, benigne declaratae providentiae non satis congruentem censemus, circa segregationem pascui enunciatam propositionem; virtute cujus gravissimae 4 * /
