1832-1836 Irományok 1. • Acta miscellanea diaetalia annorum 1832-1835 / [s.l.] / [s.a.] / [1832-1835]
42. Felirás az urbéri Törvények alkotása tárgyában az 1834. esztendei Augusztus 28-kán költ Kegyelmes Kir. Válaszokra nézve
TJoryan azon 3-ik 2-ik *-ik és S-ik pontjaira elfogadjuk a1 kívánt módosításokat*, azon nézetek eránti legfelsőbb vélekedést mindazonáltal nem oszthatjuk: melly a’ legelő kiterjedésére, — m inéra őségére, oszlaljozatúra, — és mikép sikcresitendő kihasitására nézve a kegyelmes Királyi Válasz soraival felbozatialik, ’s mellynél fogva a’ §-nak a’ felől rendelkező 3. 4. 5. 6. 9. ’s 10. pontjai nem nyervén legfelsőbb helybenhagyást, a’ jobbágyi legelő kihasítása módjának elhatározása a’ földes úr, és a’ jobbágyok közt kötendő szabad egyezésre, — ez pedig nem eszközöltethetvén, — úrbéri úton hozandó ítélet alá lenne botsátandó. Már az illy ítélet hozásra vezér elvűi javallt azon állítás valóságát sem ismerhetjük el, hogy a’ legelői haszonvétel, melly az Urbér behozatalakori osztályozni alapjául vett egyéb jótékonyságok közzé számítottnak lenni mondattatik, eddig használt kiterjedésénél kissebb mértékre soha sem szorítható. — Nem bocsátkozunk az ide tartozó mellékes kérdések bővebb fejtegetésébe; — mi bizonytalan tudniillik az Urbér behozatalakori legelői használat áliapotja? mi számtalan változásokon ment keresztül annak mivolta már csak a' népesedés, s telkek számának gyarapodása tekintetében is , ’s melly zavaroknak, nyomozásoknak, ’s önkényes magyarázatoknak, sőt a’ földes úr, 's jobbágy közt örökké tartandó viszálkodásoknak is szolgálna okul ezen új, eddig sem törvényeinkben sem az Urbérben, nem gyökerezhető elvnek ielállítása? — elegendőnek tartván ez úttal annak nyilvános kijelentését: hogy egy olly elv, melly az eddig jobbágy telki állományhoz nem számított köz-Ad ejusdem §- 3-i sectiones 2-atn 7-arn et 8-am propositis modificationibus acquiescimus, iis nihilominus considerationibus assensum nostrum praebere non possumus, quae reflexe ad extensionem, qualitatem classificationem item et excisionem pascui benignae Majestatis Vestrae Sacratissimae Resolutionis tenoribus proponuntur, quarumve in conformitate, denegata sectionibus 3. 4. 5. G. 9. et 10. §-i 3-tii contentis eatenus dispositionibus, Altissima sanctione, quaestionis qualiter instituendae pascui segregationis accomodatio, — ad liberam Dominum inter et subditos ineundam conventionem, hac vero non succedente, decisionis causa ad viam urbaifulein relegenda veniret. Praemisso eo: quod jam ipsius pro cynosura judicii stabiliendi principii, ne videlicet subditis per segregationem ex praehabito beneficio pascui, vclut jam occasione introducti Urbarii in beneficia basim classificationis constituentia imputato quidniam decedat, realitatem agnoscere nequeamus — nolumus accessorie horsum spectantium quaestionum longiori discussioni hac vice immorari: quam incerta nempe sit occasione introducti Urbarii vigentis pascui usus conditio; quam multiplices mutationes subiverit haec ve! adaucti populi Sessionumque muneri sub obtutu? qualibus item confusionibus, perquisitionibus , arbitrariis interpretationibus, imo Dominum inter et subditum perpetuo duraturis controversiis causam praebitur ^ J •' - - tx/ ra esset, praesertim ulla hucdum lege, et nec ipso Urbario propugnari queuntis principii enunciatio ? — hae vice palam declarasse sufficere existimantes: quod appertinentiis Sessionum colonicalimn hucdum haud adnumeratum pascuum commune in ob\
