1832-1836 Irományok 1. • Acta miscellanea diaetalia annorum 1832-1835 / [s.l.] / [s.a.] / [1832-1835]
42. Felirás az urbéri Törvények alkotása tárgyában az 1834. esztendei Augusztus 28-kán költ Kegyelmes Kir. Válaszokra nézve
///' biztosításba helyezve találjuk, azon legfelsőbb kivánatot, hogy az 1807. esztendő olly elválasztó határ időül rendeltessék az irtványok ^isszav altitatása tekintetében, melljen túl tö:> bé semmiféle irtványt a jobbágytól vissza venni ne lehessen, — mint kiilömbcn is a’ földes úri tulajdon igazaival mindenkép megütközött, magunkévá nem tehetjük. Ugyan is az él hetesre kijelelt * — és a’ földes úr engedelme, ’s tudta nélkül akármikor sikeresített irtványok közt érdekes külömbséget látunk abban, hogy az első rendűek intézetéhez a' földes úr megegyezése hozzá járult, melly az utóbbiakra nézve nem jött közben, — mire nézve valamint bár melly elválasztó határ időnek kijelelését önkényen alapúknak tartjuk, szintúgy hisszük, hogy az úri földeknek mind a’ közönséges törvények, mind az ideigleni intézetkép törvényesített úrbéri rendeletek által tilalmazott akár mikori önkényes elfoglalása, a’ tulajdon tetemes sérelme nélkül visszanőni válthatási erőre nem emeltethetik. Mindezeknél fogva tehát az 1-ső §. 1-ső pontjának további sorait ezen szókig: „számba vétessékíf a’ felterjesztett szerkezeti alakban kívánjuk megállapiíaíni, — a’ következő szavakban javallt módosításra pedig reá állunk. Már az eddigi irtások feletti intézkedés lefolyta alatt kifejtett számos nehézségek elegendően bizonyítják, mi szükséges légyen, hogy a’ jövendőben teendőkre nézve a’ földes úr, ’s jobbágya közt e részben keletkezhető minden viszálkodásokat megelőző bizonyos rendszabály alkotassék. Ugyan e’ czélra törekedett az 1807. észt. 21-dik Tör. Czikkelynek az irtás teteit jövendőre a’ jobbágynak testi nis modo, viaque plenam adseri securitatem intime convincamur,ad projectatum anni 1807. praescissionalem terminum, ante quem susceptae universae exstirpaturae pro ineluibilibus declarandae essent , obstante terrestrali proprietatis dominiorum jure, imo ea adhuc subversante consideratione accedere haud possumus: quod exstirpaturas pro subsistentia subditorum destinatas inter, et eas, quae citra scitum aut indultum Dominii, quacunque temporis periodo susceptae sunt respectu consensus dominalis, qui in priori casu intervenit, in posteriori autem desideratur, essentiali intercedente differentia— quemadmodum omnem qualiscunque praescissionalis termini designationem arbitrio superstructam esse — ita fundorum dominalium lege communi juxta ac interimali, legis subin sanctione donata urbariali provisione vetitam occupationem, ad illum valorem ut per proprietarium recipi amplius haud valeant, citra gravissimam hujus injuriam elevari posse non credamus. Motivo itaque praemissorum provocati §. 1-i sectionis 1-ae ulteriorem texturam usque voces: ,,calculus sit ineundus“ substrata in forma retinendam censemus, ad subsequas autem §-i voces benigne propositae modificationi acquiescimus. Multiplices quae sub ipsa pertractatione condendae , relate ad hucdum susceptas exstirpaturas necessariae provisionis evolvebantur difficultates , sufficiens praebent argumentum, ut deinceps attentandarum in respectu certa, quasvis dominum terrestrem inter et subditos eatenus oriri queuntes discordias praevertens, — constituatur cynosura. Eundem in scopum contenderat Artie. 21. 1807. subditos a faciendis ex"
