1832-1836 Irományok 5. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836

1832 / 350. ülés

58 ják , az ingyen való épületi faizás , hol ’s a’ mennyiben eddig divatban volt. továbbá is illeti, az igazság vi­szont azt hozza magával, hogy mind azon nrbéri helyen lévő épületekre nézve, mellyek többé nem az uraság adományából, hanem a’ szabad adás és vehetés útján birattatnak, az in­gyen való épületi fa járandóság meg­szüntessék. Ugyan is mintán a’ meg­állapított adás ’s vehetés közben jöt­tével a’ földes úr által adott épüle­ti fa is a jobbágynak olly vagyonú­vá vál, hogy még a’ kibecsültetés e­­setében majfa a’ földes úr is tartozik annak becse szerént árát letenni, ön­kényt következik, hogy ezen épüle­teknek feltartásához a’ földes úr sem tartozzék valamelly teherrel járúlni. Ugy an ezen 4-dik §-nak 4-dik pontjára nézve a’ K. K. Válasz által javallott módosításban megegyezvén a’ szerkeztetés következőleg változtatik: „egyedül tulajdon nem pedig más hely­ről hajtott, vagy kereskedés végett vett sertéseire nézve a’szerént lészen szabad, hogy a’ befogadandó“ ’s a’ t. Ezen szakasz 5-dik pontja eránt ugyan e’szakasz i-ső és 2-dik részé­­re hozott végzésekhez képest a’K. K. 'Választ elfogadjuk annyiban, hogy a’ melly határ kívüli erdőkben a’ job­bágyságnak az urbér behozatalakor, vagy későbbi rendbeszedések, vagy az eddigi gyakorlat szerint épületi faizása volt, azokban a’ jobbágyok­nak, ha úrbéri tartozmányaikat nem az I-ső Törvény 6-dik §-ban meg­állapított szabad adás vevés követke­zésében bírják, épületi faizások ezen §. 2-dik részében foglalt rendeléshez képest továbbá is legyen; — a’ szer­keztetés tehát így módosíttatik: „eze­ken kívül a’ jobbágyokat semmi e­­gyéb kedvezés vagy haszon a’ ha­tályok körében ’s a’ t. ha csak a’ faj­zás haszonvétele a’ jobbágyoknak illy 350. Ülés írásai. gratuitae aedilis lignationis beneficio, ubi et in quantum in ejus usu fuis­sent porro quoque conservantur, ju­stitiae omnino consentaneum est, ut relate ad illas urbariales domus, qua­rum intuitu praemissa usufructuationis abalienatio jam intervenit, gratuita aedilis lignatio in futurum haud com­petet. Plene quippe cum interventu emtionis et venditionis — concessa per Dominium aedilia ligna in subditum transferuntur, ita quidem, ut in ca­su abaestimationis ea, ipse Dominus terrestris aestimationali pretio reluere obligetur, omnis proinde ratio cessat, ex qua Dominus ad conservationem talium aedificiorum in futurum concur­rere teneatur. Acceptatis quoad §. 4-ti sectio­nem 4-tam benignae Resolutionis Re­giae tenoribus, — contextus ejus se­quenti ratione redigitur: „relate ad proprios tantum eorum sabellicos, ne­quaquam vero aut aliunde appulsos aut pro quaestu emtos ea ratione com­petet, ut assummendi“ etc. In conformitate eorum quae in i. et 2-a sectione §. hujus 4-ti statuimus ad benignam Resolutionem Regiam respectu sectionis 5-ae in illo solum­modo sensu accedimus, ut subditis in illis extraterritorialibus sylvis, in qui­bus seu tempore introducti urbarii,seu per subsequas regulationes, aut prae­­vigentem usum beneficium aedilis li­o gnationis addictum est — si urbaria­­lia sua tenuta non in sequelam emtio­nis et venditionis articuli I. §. 6-to stabilitae tenent — beneficium isthoc aedilis lignationis juxta provisionem sectione 2-a §. hujus latam porro quo­que competat; sequenti quippe ratio­ne: „praeter haec nullum aliud bene­ficium aut emolumentum subditis etc. nisi beneficium lignationis seu tem­pore introducti uvbarii, seu per sub-19. Augvstus.

Next

/
Thumbnails
Contents