1832-1836 Irományok 5. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 350. ülés
350. Vlés írásai lí). Augustus. 56 ségnél nagyobb mennyiség is adathassák , önkényt értetődvén, hogy a’ meghatározandó mennyiségek kiadása után fenmaradó legelő minden esetben, és mindenütt egyedül a' földes urat illeti. Továbbá meg lévén arról gyözettetve, hogy a’ legelő feletti intézkedés jótékonysága nem annyira a’ legelő kiterjedésében , mint abban helyheztetik, hogy a1 legelőbeli járandóság elkülönözve a’ többi tartoznianyokkal, a’ hol lehet, egy tagban kivágattatván, minden jobbágy illetőségét kizárólag, úgy mint gazdálkodási köréhez legalkalmatosabbnak véli, használhassa; mind ezen tekintetnél fogva, mind pedig azért, hogy a’ szűk legelő eseteiben is a’jobbágyság járandóságai világosan elhatároztathassanak, szükségesnek látják azon elvet, hogy a’ legelő szűk volta annak elkülönözését ne akadályozhassa, megállapítani. És mivel a’ 3-dik §-nak tartalma, mellyaz elkülönözést nem tsupán a1 helyezettől, de a’ kiterjedéstől is felfüggeszti, ezen itten kimondott elvei ellenkezésbe volna azon szót: „kiterjedés extensionis“ ezen §. 1-sö osztályából kihagyandónak tartják. Ezen kívül a’ földes úri jussoknak tökélletes biztosítása végett kívánják azon eggyes kivételeket a’ törvényben megemlíteni, mellyeken kívül a’ földes urat a1 legelő használatából sem a’ nem gyakorlat, sem a’ legelőnek szűk volta miatt kizárni nem lehet; — önkényt következvén , hogy illyetén esetekben is, mind a’jobbágyságnak kiadandó legelő mennyiségnek, mind a’földes úrnál megmaradó résznek^’ helybeli környülállásokhoz képest leendő meghatározása az úrbéri bíróságokra bizatik. A’ K. K. Válasznak a’ 4-dik §. 1-sö részére javallott módosítását, melly szerint ezen szavak; „hol a’ liely-post excisionem determinandae quantitatis supermansurum pascuum omnem in casum, te ubivsi locorum exclusive Dominium terrestrale respiciat. Provisionis demum in objecto pa_ scui ineundae utilitatem non adeo in majori pascui extensione, quam in eo sitam esse, convincimur, ut competente pascui reliquis cum appertinen« tiis, in uno ubi fieri potest corpore excisa, quivis subditus obtingentiam sibi terrarum exclusivum, quemve adjunctis oeconomiae convenientissimum censet, usum capere possit. Tam ex praeallato hoc obtutu, quam etiam ex eo, quod in casibus quoque exigui pascui, competentiae subditorum positive definiri valeant; principium illud, ne pascui exiguitas ejusdem segregationi obesse queat, praestabilivimus. Cum igitur §. 3-tius in quo segregatio non a situ solum, sed et ab extensione suspenditur, enunciato superiori principio , haud cohaereret, vocem „extensionis“ ex contextu sectionis 1-ae ejusdem §-phi exmittendam censuimus. Praeterea ut juribus Dominii terrestralis omnimode, prospiciatur; speciales illos casus, lege exprimi optamus, ultra quos Dominus terrestris nec ob non usum, nec ob exiguitatem pascui beneficio illius excludi potest, verum in quamcunque exigui pascui casibus tam subditis exassignanda pascui quantitas, quam et Domino terrestri remansura pars judicio concernentium urbarialium instantiarum, juxta adjuncta loci, defigetur. Propositae per b. Resolutionem, relate ad articuli 3. §. 4. sectionem primam sequentis contextus, „ubi sylva
