1832-1836 Irományok 5. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 350. ülés
52 350. ülés Iratai 19. Augustus. tűk azon nemzeti köz, és méltó óhajtást, hogy a’ magyar nyelv fő helyére, mclly azt egy edül illeti, felemeltetvén, annak tekintetéből a’ K. K. Válaszok is magyar nyelven bocsáttassanak, a’ Törvény Czikkelyek pedig magyarul szerkeztetve alkottassanak: — és ezen óhajtás igazságát tekintve nem is lehetett egyebet várni, hanem hogy még a’ boldogult Királyunk, Felségednek édesAttya annak sikereltetésével fogja a’ nemzetet megörvendeztetni. Azonban mély fájdalommal lépettünk meg, midőn kívánságunkat múlt esztendő Augustus 28-kán az úrbéri tárgyban költ K. K. Válasz által tettleg, mintegy elvettetve szemléltük, mindazáltal el nem csüggedve , sőt nemzetünk iránti szent kötelességünktői lelkesíítetve jó Királyunk, igazság szerető szívébe helyheztetett bizodalommal folyó esztendő Februarius 26. az úrbéri Törvény javallatok eránt tett Felírásunkban újra alázatosan esedeztünk, méltóztatna e me nemzeti köz kívánatot magyar nyelven adandó K. Válaszával tellyesíteni. Miután pedig boldog emlékezetű Királyunkat és Felségednek édes Attyát a1 halál elragadta,Felséged igazság szeretetétől erősen reményltük, hogy ditső uralkodása kezdetén e’me egyik főbb törvényes és nemzeti kívánatunkat is kegyelmesen teljesítenék Nem titkolkaíjuk tehát a’ felett érzett mély fájdalmunkat, hogy Felségednek folyó esztendő Április 9-én az úrbéri tárgyban ismét deák nyelven botsátott Kegyelmes Válassza által , forró kivonatunk tellyesítése bizonytionis desiderium, ut lingua patria ad principem, qui ei exclusive competit, locum elevata, benignae Resolutiones Reffiae eodem dimittantur sermone* articulique patrio idiomate in legum tabulas referantur, praecipuam humillimarum Repraesentationum nostrarum partem constituit, nec considerata communis hujus desiderii aequitate aliud sperare licuit, quam quod piae memoriae Rex noster Majestatis Vestrae Genitor desideratissimus his gentis votis clementer delaturus sit. Ast gravi perculsi sumus dolore, quum justum hoc desiderium benignae Resolutionis Regiae ddo. 28-ae Augusti anni proxime praeterlapsi in re urbariali emanatae tenoribus, facto quasi rejectum cernebamus, animo interim haud despondentes, et constanti, qua erga nationem tenemur, obligatione fortius animati, inque pater* no amati Phegis corde iirmain locantes fiduciam, Suam Majestatem Sacratissimam humillima Repraesentatione ddo. 26. Februarii a. c. cum projecto Legum urbarialium substrata, denuo humillime exorabamus, ut voto huic edendis patria Iingva benignis Resolutionibus clementer deferre, dignaretur. Posieaquam vero piae memoriae Regem nostrum, et Genitorem Majestatis Vestrae Sacratissimae desideratissimum mors eripuit a justitia Majestatis Vestrae Sacratissimae in primo gloriosi regiminis sui aditu benignum hujus etiam praecipui ac legalis desiderii nostri firmiter sperabamus implementum. Profundissimum itaque ex eo conceptum dolorem nostrum celare non possumus , quod benigna Majestatis Vestrae Sacratissimae Resolutione Regia ddo. 9-ae Aprilis a. c. in objecto urbariali latino iterum idiomate edita,
