1832-1836 Irományok 4. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 383. ülés
22 383. Ülés írása — 23. November. tebb természeti jus, ’s a’ mit egy szabad nemzetnek, törvényes Fejedelmétől kérni is keserű, einem érni pedig olly fájdalmat okoz, mellyet tza vakkal kifejezni sem lehet Hálával tiszteljük igen is mind azt, a’mit a’néhai Felség hosszas országlása ideje alatt nemzeti nyelvünk ügyében tett vala, atyai jóságától még többet is biztosan vártunk,’s éppen azért midőn Felséged, f. e. Martius 2-án hozzánk elbocsátott Kegy. Levelében azt méltóztatott kijelenteni; hogy elhunyt Felséges Atyának Fejedelmi erényeit és atyai jóságát fogja például választani, nemzeti nyelvünk ügyében is méltán előrehaladást reménylettünk, de a’ f. e. October 5-én költ Királyi Válasz, melly azt mondja: hogy mível a’ nemzeti nyelv virágoztatását leghathatósabban az 1792-iki Junius 22-én költ Kir. Kegyelmes Válasznak ’s az 1792-iki 7-dik és 1805-iki 4-dik Törvény Czikkelyeknek elveire leendő visszamenetel eszközölheti, minden további intézkedéseknek alapos szabályaiul , tsakazon elvek szolgáljanak,’sa’nemzeti nyelv feletti elsőbbség a’ deák nyelvet illesse, nem hogy a’ reménylett előrehaladást eszközölné, sőtt a’ felhívott 1792. és 1305-iki Királyi Válaszoknak és Törvényeknek szellemével, valóságos arányával is ellenkezik. Ugyan is a. ' ' 'I ;l - -Az 1792-iki Junius 20-kán tett országos Felírásban feljelentett nemzeti kívánatokat az 1792-iki Junius 22-én költ Kegy. Királyi Válasz nem tsak meg nem tagadta, hanem nagy részint, mindjárt akkor megadta, sőtt a1 néhai Felség ön szívének akaratjából, maga vette javallatba azt, hogy az orezágos Felírások hazai nyelven Octob. a. c. edita simpliciter denegat id, quod natura juro sacerrimo tribuit, quodve nationi liberae a legitimo suo Principe vel petere acerbum est, non assequi autem dolorem verbis aequari nequeuntem excitat. Cuncta ea, quae medio divi Regis nostri regiminis tempore provehendae lingvae nationali obtigerunt praesidia, grati omnino animi sensu recolimus, paterna ejusdem bonitas plura etiam nobis fiducialiter sperare jubebat ut adeo, dum e tenoribus benigni Rescripti Regii sub ddo. 2-ae Martii a. c. ad nos dimissi Majestatem Vestram Sacratissimam, virtutes Regias et paternam gloriosae memoriae Genitoris sui bonitatem pro exemplo habituram nunciatum intelleximus, in negotio etiam lingvae nationalis ulteriores sperabamus progressus, benigna interim Resolutio Regia sub ddo. 5-ae Octobris a. c. edita eo significato, quod siquidem non aliud efflorescentiae patrii idiomatis efficatius adsit medium, quam si facto ad principia medio benignae Resolutionis de 22-a Junii 1792. expresse defixa, et articulis 7-o 1792. 4-to 1805. sancita regressu omne nostrum in lingvam patriam studium principiis et regulis inibi contentis accomodetur, idioma autem latinum, prioritate diremptoria patrium antecellat, speratum haud procurat progressum, quin imo spiritui etiam et reali provocatarum anni 1792 et 1805. Resolutionum Regiarum et Legum tendentiaé adversa est. Postulata enim Repraesentatione regnicolari 20-ae Juni: anni 1 - 92. substrataper benignam sub ddo. 22-aé Junii anni 1792. editam Resolutionem Regiam non rejecta, sed jam eotum majori in parte expleta sunt, insuper autem ea per ipsum et Divum Regem benigno motu proprio facta propositione, ut Repraesentá
