1832-1836 Irományok 4. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 383. ülés
t Acia Sessionis 383.—23* Novcmlri*. gg is szepkeziosseiiek, :s igy ai>»ii, a’ mil a’ nemzet akkoriban kért, még többet adott, ’s azon Fejedelmi javallat még pedig nem a’ deák nyelvnek tulajdonított valamelly elsőbbséggel, "hanem olly czélból azon nyilvános kifejezéssel, hogy a’ szavaknak előfordulható kétes értelme elhárittassék, és minden támadható homály felviIá— gosítathassék, az 1805-iki 4-ik Törvény Czikkelvben bé is iktattatott. Semmi kérdést tehát nem szenvedhet, hogy az i?92: IT-dik és 1805-iki 4-dik Törvény Czikkelynek szelleme és kitűzött aránya, nem a’ hátralépés, hanem az előrehaladás volt; példája ennek az 1830-iki 8-dik Törvény Czikkely is, mellyben nyilván ki jelentetik , hogy hivatalokra ezentúl a’ nemzeti nyelv tudása nélkül senki se alkalmaztassék, sőtt három esztendők múltával ügyészi vizsgálatra se bocsáttassák; a’ néhai Felség tehát már akkor a’ dolgot azon megérlelődési pontra jutottnak találta, hogy nemzeti nyelvünk virágoztatására nézve, Törvénnyel kénszerítő módokhoz is nyúlni kelletik. Ellenben az 4-dik Octoberi Királyi Válasz, nem az 1830-i Törvény Czikkely rendeletével előhaladott intézkedések fonalát nyújtja tovább, hanem 43. esztendőkkel ismét visszamenvén, a’ deák és magyar nyelven alkotandó Törvények szerkeztetései közül az elsőséget a’ deák nyelvnek kívánja tulajdonítani ’s így, itt is valóságos hátralépést foglal magában. Fáj nékünk az is, hogy az 5-dik Octoberi Kir. Kegy. Válasz azt engedvén meg, hogy a* deák nyélven hozandó Törvényeket honi nyelvre is lefordítani lehessen, a* dolog érdemére nézve tsak azt adja meg, a* mit nem is kértünk és kérni szükségesnek sem tartunk , továbbá a* deák nyelvnek tulajdonítani szándékozott elsőbbség fájdalmas érzést okoz bentiones comitiales patrio etiam ididür mate concinnentur, plus quam eotuny petebatur, cocessum exstitit, postr modum vero benigna eadem propo-: sitione Regia per conditum articulum 4-um 1805, et quidem citra ullam textui latino additam praecellentiam ad antevertendos, unice dubios verborum nefors occurrentes sensus, assequendam item , siquid obscuri occurreret claritatem ad tabulas legum relata spiritum et tendentiam articulorum 7: 1792. 4: 1805. non in passibus retrogadis, sed progressivis substitisse ambigi nequit. Horum intuitu articulus etiam o: 1850. luculentum perhibet testimonium quo sancitum est, ne in posterum ad officia publica lingvae patriae ignari applicentur, evoluto insuper triennio nemo eorundem ad subeundam censuram advocatialem admittatur. Divus itaque Rex adjuncta rerum ad eum maturitatis gradum jam pertigisse perspexit,ut ad pro\ehendanx lingvae national's eillorescentiam mediis etiam coactivis uti oporteat, benigna autem 5-ae Octobris a. c. Resolutio, non filum progressivarum rogatae anno 1805. legis dispositionum protendendo, verum 43. annis denuo regrediendo, relate ad articulos diaetales petria et latina lingva concinnandos prioritatem textui latino tribuere intendit, taliterque hac etiam in parte retfdgradam ostendit tendentiam. Dolet nobis id etiam; quod benigna 5 ae Octob. a. c. Resolutione Il< <da versiónem articulorum diaé* ,P ; k talium lingva patria institui posse admittente, in merito id solum admit■j i 1 ► J . . CLO 1 :J.tat quod admitti nec postulavimus, nostulareciue nec necessum cense7 I 1 j T ’ 5 k- DJ XQ miis, illa Dorro. ciuae idiomati iafipo mus, illa porro, quae tribui intériditur praecellentia^ eo etjeim sub obtutu, gravem in animis no- G* i
