1832-1836 Irományok 4. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 383. ülés
8 383. Ülés írásai. — 23. Aovember. intézkedései által megváltoztathatná, liánéin azt: hogy az illyetén hiányok Tör - vénykozási nton kijavitassanak. — Mind ezekhez képest a’ KK. és RIl. e’ részben is véleményüknél megmaradván, a1 sérelmet ^ész kiterjedésében felterjeszteni kívánják. . CCCLXXXI SZÁM ALATT. Harmadik izenele a’ KK. és RR. az Ország sérelmei és kivonatai tárgyában késéró Felírás eránt. rr O Cs. Kir. Fő Herzegsége által megváltoztatni kívánt ama kifejezés: JyMint a polgári jólét veszedelmes seber‘ ,,velut perniciosis felicitatis civilis mlnenibus a’ KK. és RR. a’ dolog valóságán alapúit azon véleményét, hogy a1 Törvények sértésének esetei, a' polgári jó léten még annzi sebeket ejtenek, voltaképpen kimagyarázván, annak a’ Felírásban való hagvatását a1 KK. és RR. továbbá is szükségesnek tartják. SUB Nro. CCCLXXXI. Tertium nuncinm SS. et 00. quoadprojectatam instar comitivae gravaminum et postulatorum Repraesentationem. CCCLXXXIÍ. SZÁM ALATT. Második izenete a' KK. és RR. némelly sérelmekre és kívánótokra, mellyekrészint az 1827. részint az 1S30. esztendei Országgyűléséből felterjesztettek, és a' mtllyekre folyó esztendei Aug. 2L-én kőit K. Királyi Válasz érkezett. SÜB Nro. CCCLXXXIÍ. Secundum nuncinm SS. et 00. quoad nonnulla gravamina et postulata e Comitiis annorum 1827 et 1830, substrata , et in b. Resolutione Regia 24. Aug. a. c edita comprehensa. A? 4?-ik számra nézve Ő Cs. Kir. Fő Hertzegsége,’s a’Mélt. Fő RR. által felhozott újabb okok a’ KK. és RR. annyival kevésbé távoztatják el előbbi véleményektől, mivel az ólom azon tárgyakhoz, mellyek eránt a1 Királyi kintstárnak törvényes elövehetési igaza van, nem tartozik ’s annak mostani vételéhez tsupán az úrburariusok által elfogadott és mint két részt egyesség gyanánt kötelező 1747-ki Királyi határozásnál fogva jutott, annak tehát egyetértőleg megállapított árától a’ Királyi kintstár az egyező másik fél hozzá járúlása nélkül el nem állhatott, a’ mennyiben pedig az ólom általa, a’ kiszabott árhoz képest bár mi okból ^sekélyebben váltatott be, minthogy ezen kissebb ár alapja újabb egyezés tehetett volna, a’ kérdéses urburariátus valóságos rövidséget szenvedett,
