1830 Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városába, 1830-ik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 8-ik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve (Pozsony, 1830)
1830 / 1. ülés
ELSŐ ÜLÉS. ’o' <3til csak örömünk’, ’s ősi Alkotmányunk’ fenntartásában lielyliézletelt boldog ságunk’ tetézésére erányzott.“ ,,E’ dicső szándékának bővebb bizonyságául Atyai szi\e ama felséges elbatározáshoz meg egy más kegyelmet is kötött, mellvet még akkor is nagynak, örök hálára méltónak kellene tartanunk, ha azt kéretietve tette volna.“ „Mély: bölcsességéhez képest általlátván, melly igen szükséges az, hogy a’ Hazának 17Q0-ik esztendőben öszvegyültt Attyai által megrendeltt, és a’ Kórmányozás minden ágaira kiható munkák előre jól megfontolva vétessenek tanácskozásba; a’nélkül, hogy folyamodásunkra várt volna, azoknak nem csak közre bocsájtatását, hanem az Országos Gyűlést is, mellyel Lelőlök boldogságunknak további virágzására kívánatos törvényeket alkottatni óhajt, előre meg határozta.“ „Mindezekre, mind pedig azon Atyai gondoskodásra nézve, mellyel külső bátorságunk megerősítésére, ’s az állandó békesség fenntartására ügyelvén, a’ Magyar hadi erőn törvényes űtonn kiván segítetni: mennyit lehetne Tekintetes Karok és Rendek egy illy dicső Fejedelemnek, ki egyedül hiv Népe javával foglalatoskodik, hálaadó magasztalásával, önnön boldogságunkról szóllanom, ha azt, a’ mit úgyis minden egyenes szívű hazafi érez, nékem még vitatnom kellene, vagy a’ Haza hálaadását eggyes személynek tellyesen kifejezni lehetne.“ „A köz örvendezésnek illy nyilvánságos volta mellett — a’ mit azok, a’ kik Tisztemet az előtt viselték, — az Ország Gyűlése kezdetével annak méltóságáról, ’s végzéseinek nem csak a’ jelen időre, hanem a’ késő maradékra is kiterjedő következéseiről, — az egymás eránt való bizodalomról, ’s mind azokról, mellyek nélkül bár melly hosszas tanácsok is érett gyümölcsöt nem hozhatnak, — szóllani nem csak illendőnek de szükségesnek is vélték, — mind arról, annyival is inkább pedig a’ meghasonlás kártékony erőlködéseiről, ’s a’ bizodalmatlanságról akár mit is előhozni nem csak feleslegesnek, hanem azon örvendező nemes érzésekkel, mellyeket a’Tekintetes Karok és Rendek képein olvasok, meg sem férhetőnek tartok.“ ,,A’ Királyok’ erkölcseik’ nyomain járnak á Népek. Leg alább nálunk Magyaroknál Királlyaink’ nagylelkűségük mindenkor viszonti nemes készségre, nyíltszívűségők hódoló bizodalomra, — nagyra, jóra voltt vezérlésűk gyors követőkre talált. Atyáink vérével együtt élnek kebelünkben a’ Magy ar szívnek hajdani tulajdonai is, mellyeknek valamint, eddig, ügy különösen ezen Ország Gyűlésének folyamatja alatt annál bizonyosabban meg fogunk felelni, minthogy annak czéljával Nemzetünknek legfőbb dísze, dicsőssége, és jövendő boldogságunk vagyon őszvekötve.“ „A’ mi engemet illet: Királyomat ’slíazámat egy eránt szeretem; mert eggyiket a’ másiktól nem csak megkülömböztetni, de külön gondolni sem tudom. — E’ két nagy névben egyben foglalva tekintem én a’ közjót, ’s ennek vagyon minden igyekezetem, — minden erőm, — egész életem szentelve. Azomban mind ezen legbuzgóbb szándék mellett, is önként megesmérem tehetségemnek középszerűségét, mellynek a’ Tekintetes Karok és Rendek holes tanácsaira olly igen szüksége van, — ’s ennél fogva a’ Tekintetes Karokat és Rendeket bizodalmasan, barátságosan kérem, hogy a’ melly nyiltszívüséggel, — barátságos bizodalommal kedves Ilazali társaira ekkoráig megbecsültek, 1 *
