1830 Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városába, 1830-ik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 8-ik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve (Pozsony, 1830)
1830 / 1. ülés
L S Ö Ü L É S. — koronás Királyunkat pedig, kinek törvényeink’ szentsége eránt való figyelméről az ország Karjai’ ’s Kendéinek e’ rendes időre, sőtt annak elérkezése előtt lett öszvehivattatása ismét új bizonyságot szolgáltat , a’legnagyobb , legdicsőbb Fejedelemhez illő erkölcsök’ remek példájának valljuk.“ „Ősi Alkotmányunknak legfőbb erősségét, ’s mintegy talpkővét. az teszi, hogy a’ törvényhozó hatalom közös az országosan egyben gyűltt Karokkal és Kendekkel. Ennél fogva sem a’ törvények’uralkodásának bizonyosabb esmértető jele, sem a’ Fejedelemnek ezekhez, és a’ századok által felszentelt ősi szokásokhoz való ragaszkodásának becsesebb záloga semmi nem lehet, mint midőn az, hív Népe képviselőitől környül véve, a’ Haza oltáránál a’ koz jónak azzal áldoz, a’ miben a’ kölcsönös tanácskozás, és öszves akarat megeggyez,“ ,,A’ kilenczedik Országos Gyűlés ez, melly Felséges Királyunk alatttartódik. A’ késő maradék öszve hasonlítván a’ Világnak ezen idő közben volt történeteit, — az egyébb népeknél egymás után következett, de a’ sok hánjkódások melleit is valódi hasznot nem hozott, újításokat, — a’nálunk ezen idei alatt az ősi szokás szerént alkotott törvényekkel, — mind ezekben egy dicsősséges rajzolattját fogja azon Fejedelemnek látni, a’ ki hűséges népét szeretvén, ’s általa szerettetve erős lélekkel állott a’ minden felől dólló vészeljék közt, ’s meggyőzvén azokat , a’ diadalmi koszorút ősi Alkotmányunkra azon törvénybe foglalt elfelejthetetlen szavakkal tette fel — „hogy a’ Királynak ’s az Országnak boldogságaa’ törvények szoros megtartása.és sérthetetlenségétől függ; ’s ennél fogva Fejedelmi legfőbb gondjai közé számítja ezen Országnak a’ koronáztatásakor tett esküvéssel megerősített Alkotinánnvát minden időben oltalmazni.“ — „Bár melly örvendetesek légyenek azonban mind ezek, annál, a’ mi a’ jelen Ország Gyűlésének fő tárgyát teszi, csak ugyan soha, sem a’ mi emlékezetünkre, sem áldott Eleink idejében semmi dicsősségesebb nem lehetett.“ „Túl hat kegyelmes Királyunknak erántunk való szeretete a' halandóság határain, ’s ámbár méltán reményiheti, hogy önnön nagy példája „szent“ lesz a' Fia előtt is: a’ reménységet valósággá tenni,> —a’jövendőt a’jelenvalóval egybekötni, ’s első szülött Fijának fejére íeltétetvén a’ szent Koronát, annak ősi, az Alkotmány fenn tartása eránt mondandó esküvését nem csak valaha hív népe által hallatni, hanem önnön maga is hallani, és így Nemzeti Innepiink’ ’s örvendezésünknek mint Szerzője, mint pedig felséges Tanúja is kivánt lenni.“ „Egy ritka példája ez a’ véle született Nagylelkűségnek; ez az egy volt azonban még hátra, hogy az előtte uralkodott Királyainknak ’s önnön dicső Őseinek Nemzetünk eránt volt szeretetét feliül haladja.“ „Voltak tudni illik már akkor is, midőn Árpádnak fiúi maradéki ültek a’ Magyar Királyi székenn, — voltak a’ későbbi időkben is, és kivált a’ Felséges Austriai Ház dicső Uralkodása alatt — többen, a’ kik Fijaikat még éltekben meffkoronáztatták.“ O . * „Volt azomban erre kinek kinek közűlök saját különös indító oka is. Egyedül Felséges Királyunkat illeti az a’ dicsősség, hogy a’ hasonló szándék’ elhatározására csupán hív Népe eránt való szeretetétől vezéreltetett; ’s ámbár Felséges Házához Magyar Ország örökösen kapcsolva, ’s Elsőszülőtt Fijának a’ Szent koronához való jussa nyilványos törvények által megállapítva van; Ennek önnön éltében, sött személyes jelenlétében leendő megkoronáztatásával, egye-
