1825-1827 Jegyzőkönyvek 6. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1927 / 229. ülés
SESSIO DUCENTESIMA VIGESIMA NONA. 5 iit el végzett három Articulusokra, eltebb hogy sem azok eránt Ö Felségének Királyi szándékát tudjuk> epitteni, mivel nem reménylhettyük, hogy el fogadtassanak. Mert ez már a’ magunk kívánságai eránt való bizodalmallanságol huzna maga után, ezzel magunk ellen fegyvert szolgáltatnánk, es bizonyos ut lehetne azon pontra, a' mellyre jutni nem akarunk. Kötelessége minden embernek az Országos Végzés után járni, es tselekedni, de az illy Országos Végzésnek káros következeseit az Elölülő semmi részben magára válolni nem akarja, és emlékben hagyatni kívánja, hogy mindeneket előre fel fedezett , hogy ezzel az Ország-Javát, és a’dolognak szerentsés ki menetelét eszközölhetőnek lartja, az ellenkezőnek pedig káros következéseitől tart. Annnkokáért tovább is ajánlotta a’Statusoknak, hogy e’ részben Ö Felsége, és Ö Cs. Kir: Fő Hertzegsége kívánságának eleget tenni ne tartózkodjanak. A’ Hars Vármegyei Követ tiszta lelke esmérete szerint való meg győzödéséből állította, hogy a’ dolognak java azt kivánnya,hogy mindenekelőtt az már el végzett 3. első Articulusok terjesztessenek O Felsége eleibe, és hogy következetlenség volna , előbb a’ particularis Articulusok Javallatába ereszkedni. — A’ Királyi Válaszból sem látja azt, hogy O Felsége egyenesen rendelné minden a Correlatiokat illető Articulusok Javallatját in complexu fel küldetni, mert midőn annak be fejezetében az Articulusok kívántainak, azt természetesen nem lebet egyébbre magyarázni, mint a’ mik eddig kérdésben voltak , azokat pedig a’ 5. első Articulus foglalja magában, és ki merüli, tehát tsak ezekre lehet érteni, a’ Királyi Rendelést, nem pedig mind a l6. Art indusra. — De időt semnyer-Jegyzo Könyv. VI. Darab. esset, id palam enunciare, quod conclusis tribus his Articulis, reliquorum pertractationem superaedificare ideo vereamur, siquidem sperari non pos,sit, eos per Suam Majestatem acceptandos fore; id enim diffidentiam in propriam saperel causam, ármaque eo contra nos ipsos suppeditaremus, imo ei recte, quo pervenire nollemus, pronissima pararetur via. — Regnicolari quidem Concluso semet accomodare quisque obligatur, ast noxia istmodi Conclusi consectaria Praeses nulla in partesibi imputari, quirt imo, eo recte tranquillari vellet, quod commodum Regni ac felicem negotii exitum per id imprimis procurandum, casum vero in contrarium, a noxiis illius sequelis verendum esse, jam in antecessum autumaverit. Hinc Status et Ordines porro quoque provocavit, ut hac in parte benignis Suae Majestatis et Suae Serenitatis C. R. desideriis sacisfacere non morentur. Ablegatus contra Comitatus Barsiensis se intime de eo convicium ajebat, ipsum negotii commodum id exposcere , ut ante omnia conclusi 5. Articuli Suae Majestati substernantur, factumque nimis inconsequens fore, si Status et Ordines se ad particulares Articulos imilterent. — Sed neque e benigna Resolutione Regia ea Suae Majestatis liquet positiva voluntas, ut omnes in negotio Correlationum Articuli in complexu submittantur; dum enim in conclusione substernendorum Articulorum mentio injicitur, haec ad alia, quam de quibus sermo fuerat, objecta referri nequit; jam autem haec prioribus tribus comprehenduntur Articulis, ad universos igitur l6. referri nequit. — Imo vero, neque temporis per id compendium fieret; dum enim Exc. Proceres neque in principiis coni’
