1825-1827 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1927 / 171. ülés

10

SZÁZ HETVENEGYEINK ÜLÉS.

tattak, 1311/2-dikben az Országtól áldozatokat is kert, de az áldozatok elmaradtak, annál fogva nem is lehetett azon papirost, pengőpénzrevalósítani. — Az is bizonyos , bogy a’ Scalaris reductio soha oily idő pontra nem jött, hogy annak időről időre való exaequatiója szerint kivetett Sumájára 100 ft. váltó czédulára 100 ft. ezüst pénz a. dódhatott volna* Ha tehát a’ 100 ft. Banco Czéduláert adatott 20 ft. A áltó Czedula soha sem volt annyi, hogy azért. 20 ft. ezüst pénz adattatott volna hogy lehet azért most 20 ft. pengő pénzt kívánni. Megesme'rték az Ország Rendéi 1311/2-ben a’ 17-dik Májusi felírásokban, a’hol azt mondták: hasi Operationis per nos tam in exaequationibus, quam solutionibus determinandis adoptata penitus subversa, azt, hogy de facto t. i. a’ fizetés módjára nézve nem pengő pénzre történt a’ leszállítás, nem igazságos tehát az elegyenlíttést, az akkori Scala szerint, mostan azon elesmért factum ellen tisztán pengő pénzre állíttató. — De lehetetlen is, mert az Ország Ilendei az adó ajánlás alkalmatosságával magok megesmérik, hogy alig van annyi conventionális pénz folyamotban, hogy az adózó nép sót vehessen , és az adóját fizethesse, hol vannak még azon számtalan Milliók, mellyek az adósságnak fizetésére megkívántaménak. Mellyre az lenne a’ felelet, hogy a’ kinek pénze nints, jószágával, sött személiyével is köteles fizetni. — Legnagyobb ellenvetés a’ temperamentum ellen az lehetne, hogy a’ törvényhozásban a’ tulajdoni jussokról való önkényes rendszabásoknak helye nem lehet. De ha Eleink példáját tekintjük, látjuk, hogy ők is e’ pontban magokat mindég a’ környiilállásokhoz alkalmaztatták a’ nélkül, hogy a’ tulajdoni jusnak önnkényes megsértése ellen magokra panaszt vettek volna. A’ l-ö Q-dik Titu-giis, hunc in finem sacrificia postulaverit, nullumque adfuerit temporis momentum, quo caedem Schaedae in clangentem pecuniam absque falcidia permutari quivissent, ut adeo, cum justitia et aequitate conciliari vix posset, ut. praeviis non obstantibus, Creditor Debitorem ad persolutionem mon. conv. in ea, qua devalvatio intercessit, quantitate praestanda adstringat. — Innegabile, quidem est, quod SS.-et OO. Anno 1811 reductionem de facto ad monetam conv. intercedere debuisse declaraverint, et Scalam quoque exaequationisque basim ita intellectam voluerint; Suam attamen Majestatem Sacratissimam ad id accedere non potuisse, vel ex verbis Repraesentationis 17. May 1812: basi tarn in exaequationibus quam et in solutionis modo per nos adoptata , ex toto subversa clarissime patet? — Sedet in ipsam impossibilitatem impingere videtur, ut dum in Nunciis quoque circa Contributionem identidem repetitum foret, nec tantam conv. pecuniae massam in circulatione praeexistere, quanta pro acquirendo Sale, et dependenda Contributione requireretur, nunc hujus in obversum enunciaretur, tantos milliones complectentes obligationes omnino conv. pecunia effective dependi posse. — Ad hoc reponi quidem posset, deficiente pecunia, bonis etiam, immo ipsa etiam persona satisfactionem praestari posse; astmaxima contra temperamentum objectio ea est, quod in exercenda legislativa potestate arbitrio locus esse nequeant;

— verum meminisse juvabit, antenatos nostros, qua legislatores, pro ratione circumstantiarum, et temporis adjunctorum diversas pertulisse leges.

— Anno 1622 Art. 46. omne Interesse pro vetito declaratum; Anno 1047 Art. I44. Interusuria 6 per 100 admissa, quamvis perTit. 9. 1. quilibet bono