1825-1827 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1927 / 180. ülés
SESSIO CENTESIMA OCTUAGESIMA. 27q nem nyertek. — Nem lehet ezek között semmi analógiát feltalálni a’ Succussiora nézve, és semmi hasonlatosságot az Adósoknak mostani, és a’Hitelezőknek 1811-diki állapotjok között; mert akár mi, ’s akár hogyan történt az elmúlt esztendőkben, az csak tagadhatatlan, hogy a’ Banco Czédulák leszállítása azon szempillantásban , a’ mellyben történt, bizonyosan jobb állapotba helyheztette a’ Hitelezőket, mint sem annakelótte voltak. Mert ha nem állittatik is az, hogy annyit adott nékik , a’ mennyi az ő költsön adott papiros pénzeknek valóságos betse ’s értéke volt, de még is jobb állapotba tette őket, mintha a’ Bankó Czédulákat a’ magok hanyatlásában veszni hagyta volna. — 5) A’ hol azt mondja a’felelet, hogy meg nem foghatják a’ Státusok, mi módon kívánnak a’ Fő Rendek a’ Moratorium által a’ Hitelezőnek bátorságán is segíteni, holott bizonyos, hogy a’köz Ínségnek esetén kívül is , igen terhes és veszedelmes a’ legjobb lábon álló Adósnak is az, ba több Hitelezői öszve jönnek. — Ezen argumentumnak nem látni által az erejét, mert ámbár igaz az, hogy rendszerint is terhes a’ Hitelezőknek öszve todulása; de ez nem ád okot arra, hogy tehát nem kell az Adóson segíteni. Mert az a’ kötelesség ugyan áll, hogy kiki rendben tartsa dolgait; de midőn a’ Törvényhozás egy szempillantatbari illy nagy változást de facto teszen az Adósnak kötelességében, akkor viszont tartozik a’ Legislatio segedelmet is adni néki, hogy ezen nagy változást szenvedett kötelességének megfelelhessen a’ nélkül, hogy végső romlásra jusson. — Hogy a’ 2-dik és 3-dik Periódusra nem lévén ezen kedvezése az Adósnak , ezeknek felmondása által úgy elromolhat, hogy a’ régi első periodusbéli Terheinek bá-concessus fuerit. — Ast inter memoratas succussiones, ac statum Creditorum anni 1811 nulla intercedit analogia; retroactis namque annis, quid et quomodocunque evenerit, indubium tamen est, conditionem Creditorum illo, quo devalvatio intercessit momento meliorem, quam fuerat, redditam fuisse. Etenim etiamsi non asseratur, eos illius, in quo mutuum contractum fuit, valoris chartam recepisse, certum tamen est, iis plus addictum fuisse, quam percepturi fuissent, si fluctuatio schaedarum Bancalium perdurassem — 5-0 Dicitur demum; SS. et OO. concipere non posse, qualiter per adoptandum Moratorium securitati Creditorum prospici possit, ubi tamen Concursus plurium Creditorum etiam citra casum publicae calamitatis semper inamoenus, ac opulentiori quoque Debitori saepius exitiosus esse soleat. — Vis interim argumenti hujus perspici nequit, nam esto nemo negaverit, Concursum Creditorum onerosum esse, argumentum tamen pro eo, ne Debitoribus subveniatur, non suppeditat. Obligationem enim rebus suis debite providendi nemo in dubium vocaverit, dum interim legislatio in obligatione Debitoris repentinam suscipit modificationem, providentiam suam ad adminicula etiam, quibus adjutus Debitor obligationem citra extremam sui ruinam explere valeat, consulto extendet. — Quod „beneficio Debitoribus relate ad posteriores duas periodos haud suffragante, facultates illorum etiam per edicenda hujus ordinis Capitalia in tantum possint attenuari, ut iidem securitati antiquis oneribus procurandae pares vix amplius futuri sint. — Id quod dilatio solutionum harum nihil minus, quam rationem et commoda creditoris importet“ nihil probat; enimvero praeexistentibus an- 70 *
