1825-1827 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 114. ülés
SZÁZ TIZEN-NEGYEDIK í LES. lien nyilván ki volt teve a’ kerdeses Nemeseknek öszveirása. 1751-ben es 1704-ben hasonlóképpen az 1723-diki es 1729-diki Ideát kívánták használtatni, es használták a’ Porták igazitásában; minden időben tehát, jóllehet vetélkedések róla voltak, de meg is végtére tsak az volt az Ország Kendéinek végzések, hogy a’Jobbágy íelkcken lakó Nemes Emberek öszveirattassanak és fizessenek. — Mutattassonbar elő tsak egy ellenkező Diplomaticus írás, vagy Felírás, mert abból h0gy estek ezen végzés ellen kifogások, ellen mondások, veszedelmes volna azt állítani, hogy nem az volt az Országos végzés , holott tsak ezen Ország Gyűlésen is elég példa vagyon , hogy majd minden nevezetes Tárgyban számos ellenkező Vármegyék vágynak. — Hogy az 17'll-diki 8-dik Articulust nem szabad feszegetni? — De lám az ellenkező Felek magok magyarázgatják. — A’ minthogy megegyez velek abban, hogy a’ Nemesi szabadságok nem lehetnek Tárgyai a’vitatásnak; de hogy azt, mi van ezen 8-dik Articulusban ? vi’sgálni ne lehessen , azt tagadja; mert másképp mindent azon Artieulusra lehetne hárítani. — Ila már akkor, mikor az Adó dolga egészen más formában volt, mint most van, mégisa’l-ae 40-dik Titulus szerint tsak bizonyos esetekben engedtetett az Adó fundushoz nyúlni, bizonyossan Yerbőtzy a’ 1-ae Q-dik Titulust sem vehette és Írhatta más értelemben, hanem hogy az Adó alá rendelt fundus épen maradjon, és ha azt önkényessen felszabadítani, a’ 1-ae 40-dik titulussában magának a’ Földes Urnák nem engedte, bizonyossan a’ 1-ae 9-dik Titulusban az idegen Nemeseknek ugyan ott több Just engedni szándéka nem lehetett, mert másképp ez nagyobb Ur volna, a’ más fundusán, mint maga a’ Földes Ur. dem adduci valet Diplomaticum Documentum. Eo enim, quod lata hoc in merito Conclusa, exceptionibus proiestationibusque fuerint aiTecta , obligativam illorum negare vim, res summi esset periculi, quum vel sub decursu praesentium Comitiorum vix unum , contra quod plures non stetissent Comitatus, latum fuisset Comitiale Decisum. — Objicitur porro articulum 8- vum I74I. interpretationi non subjacere, quod neque quisquam negaverit, si de novius discutiendisNobilium praerogativis quaestio verteretur; ast difiicultari nequit, quo minus ea, quae in articulo hocce continentur, ahiis, quae in illo non continentur, distingvantur, ex quo secus articulus hic ad omnes indiscrimanatim pertrahi quiret materias, si tamen in praesente discussione pro interpretatione citati articuli censeri quidquam posset, ea certe sunt, quae ab adverso proponuntur. — Si jam antiquitus, antequam novum introduceretur Contributionis systema, sensu 4O. 1-ae a fundo Contributionis quidquam avellere cautum fuit, neque titulus 9.1-ae per Verboczyum alio sumi et scribi poterat sensu; etsi titulus 4O. 1-ac ipsorum Dominorum Terrestrium hac in parte Jura restringit, profecto neque reliquis Nobilibus per Titulum 9. 1-ae plus Juris ad eosdem fundos addici censendum est, quum secus plus in alieno, quam in proprio Juris esset. — Majores nostros, qui anno 1751. in reclificatione Portarum Ideam annorum 1723. et 1729. adoptaverant, articulum 8-vum 1741* intellexisse dubitari nequit; sciverant hi clausula: ne onus fundo inhaereat proprietatem solum fundorum salvari, camque ea intentione fuisse adjectam, ne cessus pro fundo Contributionis usus fructus, cum ipso fundo confundi, et hic pro restantiis Contribuentium in executionemsu-
