1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 65. ülés
HATVAN ÖTÖDIK ÜLÉS. ták., hogy ha bár districtim nem parancsolta is a’ Helytartó Tanáts a’ Németh Nyelvet, de az ó parantsolatjai a’ nélkül is kötelezők, és nem lehet el halgatni, hogy Törvény ellen parantsolatot adott, sött még arra sints hatalma a' Helytartó Tanátsnak, hogy Törvény ellen valamit meg engedjen. — De még azt sem lehet el nézni, hogy a Királyi Városokban a Tanátsbéliek se Deákul se Magyarul nem tudnak, hogy érthetik tehát a Törvényt, holott azt nékik kell az igassággal ki szolgáltatni. Illy esetbe a’ Helytartó Tanátsnak azt kellett volna rendelni, hogy a’ Commissarius reformálja a’ Senatust, hogy leg alább Deákul tudjanak a’ Tagjai, nem pedig hogy Németh Nyelven folytassa a’ dolgait. — Mellyeket az Elölülő igen meszszc ki terjedő kívánságoknak mondott, mert tudni való az, hogy vannak olly populatio k, mellyek nem tudnak Magyarul. Míg tehát ezek is meg nem tanultak, hogyan lehetne őket, dolgaiknak azon nyelven való folytatására erőltetni? — A’ mi azt illeti, hogy némelly Senatorok nem tudnak Deákul; a’ városiaknak nem lehet el zárni a’ Jussokat, hogy magoknak szabadon választhassanak Magistratust, már ha ollyast a1 magok kebelében nem találnak, a’ ki Deákul is tud, ki kötelezheti arra, hogy idegent válaszszanak. E’ részben elég itten az, hogy a’ Helytartó Tanáts districtim nem kötelezte a* Várost a’ Németh Nyelvre, azon szavatskát tehát tovább is kívánta ki hagyatni. De a’Statusokéi nem állottak tóle. Az 54-dik Czikkelyben a’ Szepes \ ármegyei Követ is a Fő Kendeknek észrevételeket erősítette, hogy minekutánna a’ Státusok is megesmérik a’ Deák nyelvnek szükséges voltát, nem lehet azt egészen elmulasztani azzal, hogy a Hivatalokra való menetelben, tsak a* Magyar nyelvre tekinlettessen, mert addig, míg a’ Törvény Könyv is 90 ipsum silentio praeteriri haud posse, prout nec id, quod in Civitatibus Senatores nec llungaricam, nec Latinam calleant lingvam; — oportuisset polius medio Commissarii Senatum reformari, et adminus lingvae Latinae perita individua constitui. Praeses, manifestata haec desideria , et nimia , et inapposita videri advertebat : complura enim dari loca , ubi nulla prorsus lingvae Nationalis notitia adesset, quo igitur pacto haec nunc jam ad negotia sua, ignota sibi lingva pertractanda compellantur? sed et Civitatibus Jure Magistratum e gremio sui eligendi privilegialiter competente, in casum, quo nulla lingvae Latinae gnara individua censet, qui poterunt stringi, ad exteros in Magistratum cooptandos? conquiesci itaque posse, quod Consilium R. L. Civitates ad lingvae Germanicae usum districtim haud obligaverit, ideoque voculae hujus exmissionem porro urgebat, Status interim eidem ultro quoque inhaeserunt. Ad §-phum 54-um Ablegatus Comitatus Scepusiensis, reflexiones Procerum secundabat, quum lingva latina adeo negligi nequeat, ut in Collationibus Ofliciorum , solummodo ad cognitionem lingvae Hungaricae respiciatur. Donec enim Corpus Juris lingva Latina concinnatum fuerit, Officium gerens hujus notitiam habere
