1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 63. ülés - 1926 / 64. ülés

8-0 H A T V AN iNEG\ E I) I K L L ES. mellyeket o kivan Gyermekének kifor­­niáltaiásában,nem talált Nevelői e. Itt le­hat tsak az a’kérdés, ha nem más, mint egyedül ezen czélból választotta légyen e’ az Evangelicus Nevelőt? és adott e’ ezen tselekedetével okot a’ tilalomra? mert ha okot adott, vagyon a' 10E- dik Articulusnak 1723. Rendelése, de ha e* részben panasz ellene még nin­­tsen, és nem is volt; szükségtelen az éld rendelés, és sérti a’törvényes sza­badságokat mind az Atyáknak, mind az Evangelicusoknak, a' kiknek szint ügy, mind kissebb, mind nagyobb hi­vatalokra Jussok vagyon, és Publica Rendelés által okét sehonnan ki tiltani nem lehet; ha vannak tehát hibák, udattassanak éld, és akkor rendeltes­sen a’ hibáknak orvoslása, de ne té­tessen tilalom előre, és közönségessen, minekeldtte a’ viszsza élés tapasztalia­­tott volna. —A’ mái Atyáknak Jussai bi­­zonyossan szorossabb határok közé van­nak ezen parantsolat által szorítva, mint ez éldLt az Atyák Jussai voltak, mert egy Törvényt sem lehet fel találni, melly ezen szabadságol a Nevelőknek válasz­tásában meg szorította volna. Mihelyt pedig az előbb gyakoilott Szabadság el tiltalik, már sérelem, és mini Gra­­vament fel lehet adni, annyival in­kább, mert ez a’külömb Vallásbéli­­ek között a’viszonosságot, egymáshoz való bizodalmát, szeret etet 's kaptso- Iddást is meg rontya, mitsoda viszo­nosság az, hogy lilalmaztalik a' Catho­licus Ifjú mellett az Evangelicus Neve­ld, holott f ha Evangelicus Gyermek­nek Catholicus Nevelője vagyon, sem­mi kérdést nem szenved ? Ezzel a’ Ca­tholicus Atyáknak kevesebb szabadsá­gok lenne, mint az Evangelicusoknak. -— Re Gravamen ez abból az okból is, hogy a’ rendben lévő szokás Diae­lán kiA ül valtoztattatott; ekkoráig az eg-, \ állást ki vévén, mindennémü Tu­dományokra nézve szabad volt a’ Ca­tholicus Atyáknak Evangelicus Infor­suae Religionis, requisitis perse qua­litatibus praeditum individuum leperi­­re licuisset.— Eam igitur solummodo lue verti quaestionem, an non. alio, quam hoc praecise line delecti exsti­terint Educatores Evangelici? et an hoc recte lactum , ansam prohibitio­ni suppeditaverit? — enimvero , si suppeditavit, praesto esse Art. 105. 172 3. sin minus, Ordinatio ‘.superva­canea est, per eamque non Parentum solum , sed -et Evangelicorum Jura laeduntur, quibus ad cuncta altiora juxta, ac inferiora Officia Jus est, ne­que ah ullo horum juste excludi pos­sunt; — quod si vero abusus inter­venissent, hos potius detegendos, et tum demum de medela esse prospi­ciendum; antequam inierim de his positivi quid constaret, generali pro­hibitioni locnin non esse. — Dubio certe haud subjacere , per praeatta­­ctairi Ordinationem, libertatem Paren­tum, arctioribus ac ante limitibus fuis­se circumscriptam; — etenim nulla ex­stat lex, quae libertatem hanc reflexe ad delectum Educatorum restringeret. — Restrictio haec libertatis ipsa indo­le sua, laesionem involvit, Gravami­­nique justam suppeditat ansam, eo qui­dem a fortiori, quod hoc facto, mu­tua inter diversae Religionis C ives re­ciprocitás, fiducia, amor et nexus convellatur, quum enim parte ab una Evangelici Educatores arcentur, parte vero ah alia, Catholici Educa­tores Evangelicis admittuntur, suapte patet, Parentes Catholicos minori, quam Evangelicos gaudere libertate. — Gravamen constituit prohibitio haec ideo etiam, quia praevigens usus ex­­tracomitialiler immutatus exstitit, ne­gari enim nequit, usum Evangelico­rum Informatorum, iu omni scientia­rum genere, deruta unica Religionis doctrina, Parentibus Catholicis libe­rum semper fuisse, imo hunc, nec per Suam Majestatem fuisse difficul-

Next

/
Thumbnails
Contents