1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 99. ülés

9 KILENCZ VEN - KILENCZEDIKClés. pestis idején kivűl tehát minden oEsz­tendőkben Törvényes a’ kívánság, hogy Diaeta tartattasson, következésképpen hogy az Adó is azon 3 Esztendőkön fel- Jvál ne ajánltasson. A’ Borsod Vármegyei Követ éppen mi Kegyelmes Királyunkhoz való bi­­zodalomnál fogva találta szükségesnek, vilngossan ki mondani, hogy csak 3 Esztendőkre, és nem tovább ajánjuk az adót, mert ezen határozást maga a tegnapi tlésben megajánlott nagy adó­nak mennyisége is megkivánnya , és mivel azon határozás: usque futuram Diaetam, intra triennium inomisse ce­lebrandam is szinte azt teszi, hogy 3 Esztendőnél tovább ne terjedjen az ajánlás. Miért nem mondhatnánk meg tehát bizodalmassan ugyan ezt világos­­sahban azon kifejezéssel: ad triennium et non ultra. Ha amaz megegyez Eő Felségének Királyi valaszzával, úgy ez sem lészen illetlen, sem megtagadha­tó, — í gy a’ Szepes Vármegyei Kö­vet az Adó ajánlásban már szokott, sótt. Törvényes feltétel lévén az időnek meg határozása, a’ kérdésben forgó kifeje­zést, mind Törvényesnek és igasságos­­nak, mind lehetőnek találta. Törvé­nyes és igasságos az Ország Gyűlésnek minden 3 Esztendőkben való tartására nézve a’ fenntebb már kifejtett okoknál fogva, és mivel ennek is szint az a’ czélja van, a’ mi azon szavacskának : inomisse; lehető pedig, mert Eő Fel­sége maga jelentette, hogy a’ 13-dik articulust 17Q0/1 tellyes értelmében megtartani kivánnya, és illendő is. mert az által a’ Nemzet leginkább megnyug­­tatik, illetlenség volna pedig Ö Fel­ségéhez olly bizodalommal nem visel­tetni, hogy azt, a’mi az Országot leg­jobban megnyugosztalja, meg tagadni nem akarja. — 504 Ablegatus Comitatus Borsodiensis recte ductu fiduciae in Optimo Rege lo­catae, necesse judicavit expressam ad­ducere oblati Contributionalis ad tri­ennium et non ultra, enunciationem ; exigit hanc ipsa oblati tam notabilis quantitas sub hesterno praestabilita; et cum caeteroquin illi quoque enun­­ciationi „usque futuram Diaetam intra triennium ino misse celebrandam“ idem subesset intellectus ; quod nimirum ul­tra triennium non extendatur oblatio; ratio proin non adest, quominus can­dide, et clare idipsum his verbis ,.ad triennium et non ultra“ exprimamus; si expressio illa Benignae Resolutioni conlormis est, — haec quoque iden­­tica adversa ei non erit, et boo ipso aeque acceptabilis. Ita et Ablegatus Comitatus Scepusiensis clausulam prae­viam, quoniam oblatio Contributiona­lis semper ad terminum fieri consve­­visset, et legalem ac justam, et pra­­eticabilem, sed et decoro non adversam profitebatur, siquidem Regno ex huc­­dum adductis motivis Jus competat Comitia singulo triennio postulandi, quod ipsum illo etiam Benignae Reso­lutionis verbo „inomisse“ sat abunde indigitatur, — sed et practicabilitas petiti praevii, clausulaeque inde eluce­scit , quod Sua Majestas tenorem arti­culi 13. 17q0 1 sancte observari desi­deret; denique nec indecori quid clau­sula haec continet, cuin conquietatio­­ni Regni tantopere inserviat, ut adeo tale quid reticere, potius defectum de­bitae erga Regem fiduciae indicare, pro­ut et decoro etiam minus convenire vi­deretur. r

Next

/
Thumbnails
Contents