1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 99. ülés

502 kilenczven- kilenczedik t lés. pösítva a’ Jő. 1790/1. Articulus, maga t’ Törvénynek Históriája mutatja, hogy ezen megzárásnak: non ultra trien­nium, az Adó ajánlásban az Ország Törvényes jussai szerint helye vagyon. J)c jussa van a’ Nemzetnek ezt világos szavakkal kifejezni azért is, mert az Adó a’ Fejedelem és a’ Nemzet között való Tractatus, és így Contractus mel­lett kívántatik, a’ Contractus regulája szerint is tehát nem lehet az Adó be­szedést idején túl folytatni. — De el­kerülhetetlen szükséges is , ezen kife­jezés az Adó ajánlásban a’ mostani kör­­nyiilállásokhoz képest; mert a’ bészá­­mittás, melly az Adó fizetéssel most öszve köttetésben lészen, tsak 3 Esz­tendőre vétetett fel, megszűntével te­hát, az Adónak újjabb ajánlása elkerül­hetetlen szükséggé válik. — Mert a’ Só ára (a’ mint reménylük) leszállittat­­ván, és a’ kereskedésre kedvezések nyujtatván, az Adózó Népnek ereje je­lesül nevelkedhetik, és így a’ külső bá­torság megszerzésére ne talán szüksé­ges nagyobb summát adhat, valamint ellenben, ha ezen kedvezések elma­radnak, az Adózó erejében még in­kább ellankadván, szükséges lesz vég­ső romlásának eltávoztatása miatt még , ö a’ mostani Adót is leszállittani. Úgy a’pénz állapot ja miatt is, melly nem tsak az Adózónak, de minden Ország Lakosinak jövedelmére megszámlálha­tatlan változásokat hozhat, minthogy az Adót tsak a’ jövedelméhez az Adó­zónak lehet erányosíttani, megkiván­­tatik 3 Esztendők után az Adót változ­tatni. De végtére még a’ mostan fel­veendő kikűldöttségeknek munkái ál­tal is szenvedhet a’ parasztnak sorsa olly változásokat, hogy a’ mostani sza­­núttása a’ jövedelmeinek meg nem áll-CS ^ Adóját is változtatni kell. — Mellyeknek okáért a’ felfogott szavakat, ad triennium, et non ultra, meghagyatni kívánta. distinctam post se trahere debet ob­lationem. Insuper si consideretur, quod spem fovere liceat ope deval­­vandi salis pretii, et consequendo­rum favorum commercialium, vires populi, ut ferendae ampliori quoque Contributioni pares reddantur, augen­das fore, ita e converso his plebi ad­jumentis non suppeditatis, ratio prae­servandae extremae enervationis mo­dernum quoque oblatum diminui sva­­debit. Non absimiliter et in respe­ctu rei pecuniariae, cum haec in ge­nere proventus Regnicolarum, a qui­bus capacitas etiam Contribuentis me­tienda venit, afficiat, semet exhinc quo­que nova evolvit post triennium defi­gendae Contributionis necessitas; po­stremo etiam per ipsam Operatorum Deputationalium pertractationem sors Contribuentis aeque notabilem subitu­ra est mutationem, unde huic etiam correlata Contributionis pendendae ob­latio accomodanda veniet; et ideo ver­ba Nuncii ad triennium et non ultra in suo esse relinqui cupiebat.

Next

/
Thumbnails
Contents