1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 97. ülés
SESSIO NONAGESIMA. SEPTIMA. 411 nak név szerint való betseben ajánltatott volna, azt mondani nem lehet. Somogy Vármegyének követje, az Adó basissát, a’ fizetés módjának meghatározásátul el nem választhatónak találta ; mert midón Adó ajánltatik, a’ Népnek jövedelmét kell felvenni. Azt a’ Nép papiros pénzben veszi be, tehát nem is fizetheti az Adót ezüstben, és így ha aranyban’, ezüstben tétetik az Adó ajánlás basissa, a’ nélkül hogy a’fizetés módja meghatároztasson, elegendő pengő pénznek kellene folyamotban lenni, hogy a’ Nép abban fizethessen, ha pedig ebben nem fizetheti, meg kell határozni, hogy miben fizesse és fizethesse. Ha reménységünk vagyon, hogy egyedül pengő pénz, vagy pedig elegendő lészen folyamotban , ügy nints okunk, miért az ajánlásnak hasist tegyünk, a’ fizetés módját pedig elhagyjuk. Ha pedig azt nem reménylhetjük, pengő pénzben ügy is lehetetlen lesz a’fizetés. — Már 1811-dikben is hozzá tették az ajánláshoz az Ország Rendéi, hogy aranyban ezüstben nem fizethet az Adózó, ha tsak az nem lesz a’ folyó pénz, ha akkor lehetett az ajánláshoz mindjárt hozzá tenni a’ fizetés módját, miért most nem? — abból a’ princípiumból mentek ki akkor az Ország Rendei, hogy az Adónak mennyisége, nem pedig a’ betse ajánltatik meg, annak.okáért a’ pénz betsénck változása, nem vonhatja maga után az Adónak Ország Gyűlésen kívül való felemelését. Azonban látjuk most is, hogy az arany portékává vált, és 4 for. 50 krajezáron nem lehet aranyat kapni, az ezüst pedig van ugyan némű némü folyamotban, de ha az határzódik, hogy Adót tsak arany ezüstben lehet fizetni, mindjárt ritkább lészen az is, mert a’ pénz váltók és kereskedők akkor még inkább nyereségeknek Tárgyává teszik. — A’ Bánknották azért Ablegatus Comitatus Sümeghien* sis, non credebat basim Contributionis, a modo solutionis posse sejungi ; —— oblatione enim a ratione proventus facta, hoc vero in chartis percepto, solutionem in Conventionali moneta esse impossibilem; atque adeo, si basis offerendae Contributionis, sine determinando simul solutionis modo, in Conventionali defigatur inoneta, ut plebs in ea solvere possit, hanc in sufficienti quantitate praesto esse oporteret; in hujus tamen defectu, suapte determinandum venire, in qua quis pecuniae specie, suum depurare aut possit, aut teneatur obtingens? — Si solam, aut saltem, sufficientem circulaturam confidamus Conventionalem monetam, basim oblationis defigere, modumque praetermittere solutionis nihil interest ; sin minus, solutio in clangente pecunia caeteroquin impossibilis foret. — Jam anno 1811 adjectum oblato, illud in Conventionali moneta, quoad haec currentem non constituerit pecuniam, dependi haud pesse; — si licuit tunc, cur non modo, oblationi solutionis adnectere modum ? Eotum principii instar fuit habitum; quantum ipsum, non vero hujus valorem esse offerendum, mutationem proinde valoris pecuniae, Tributi extracomitialem augmentationem post se trahere non posse. Experiri interim licet, aurum in mercem degenerasse, aureumque 4 finis 30 xris haud comparari; argentum vero, licet passim in cursu appareat, si tamen Contributionem in clangente moneta solvere oportebit, illud etiam artibus Campsorum et foeneratorum, mox in mercimonium transformandum , rarius evadet. Quantum demum ad Apochas Bancales: hae quidem pleno hucdum pollent valore eo, 103*
