1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 97. ülés

KILENCZVEN- HETEDIK tLÉS. vágynak mostan tellyes bctsben, mivel Ö Felsége, az erántok tett rendelésé­nek 10-dik Czikkelyében fizető eszköz­nek elfogadta, nem lebet tehát az Adó­zót megfosztani, bogy ezután is azon papirosban az Adót ne fizethesse. De mivel a’ betse ezen papirosoknak tsak a’ privatusokkal fenn álló kötéseken épült, ezt változtathatja a’ kormány, ha ne talám a’ kötések megváltoznának, és akkor az Adó menyisége is változást szenvedne. Mellynek eltavoztatasáért tsak ügy gondolta az arany és ezüst pénzt hasisul tenni az Adónak, ha e­­gyébb pénz folyamotban nem lészen, külömben a’ íizetés módjárul szükséges tanátskozni, azért az Izenetbez még azt kívánta hozzá tétetni: casum in con­trarium SS. et 00. circa medium sol­­veiidae Cortributionis uberius tractatu­­ri sunt. — Melly módosittást a’ Bars Vármegyei követ is elfogadta, mert az Izenetben lévó feltétel, hogy arany és ezüst pénz mindjárt, és egyedül való folyamotba jöjjön, lehetetlen, azon­ban a’ Népet az arany és ezüst hasisra tett ajánlással, a’ puszta reménység mellett, a’ fizetésnek nem tellyesilhetó­­se'gében helyheztetni tanátsos nem lé­vén, szükséges lészen a’ fizetés módiá­rul, ’s eszközeiről tanátskozni, ’s ezt most nyilván ki is jelenteni. Tsak nem egyes értelemmel meg­egyeztek a’ Státusok abban, hogy az Adónak basissát nem lehet másban, mint ezüst ’s arany pénzben helyhez­tetni; hanem az vált a’ legfőbb kérdés­sé, hogy midón az Adó ajánlásnak ha­sissá megállíttatik, bele kelljen e’ egy­szersmind és mindjárt a’ fizetés mód­jának elrendelésébe is ereszkedni ? vagy sem? — azok között, a’kik állítólag vélekedtek, voltak nevezetessen a’ Bi­­>ar’S ármegyei kiivet, a’ ki a’ 1811-diki rszág Dy ülésnek példája szerint, ad­.112 quod eas Sua Majestas in l6-to editi eatenus Rescripti §pho, pro ordinario solutionis medio acceptaverit; quo igi­tur Contribuentes, quo minus eodem in pendenda Contributione uti valeant, orbari nequeunt; — Quum interim valor earum conventionibus cum pri­vata duntaxat societate initis, mutatio­nique obnoxiis niteretur, ac harum al­teration ipsum etiam Contributionis quantum mutationem pati posset, ad casuin hunc antevertendum, Conven­tionalem monetam ea solum lege pro basi Contributionis deligendam cense­bat, si omnis alia pecuniae species e cursu exulaverit; secus de modo solu­tionis fore deliberandum; quapropter Nuncio adhuc sequentia: casui,z in contrarium, SS. et 00. circa medium solvendae Contributionis uberius tra­ctaturi sunt adjici voluit; quod Able­gato quoque Comitatus Barsiensis eo probabatur, quod parte ab una, Nun­cio, circa cursui rnox et exclusive resti­tuendum aurum et argentum, inserta conditione effectuari, — parte vero ab alia, plebe Contribuente, facta ad ba­sim Conventionalis monetae oblatione, fundamento nudae spei, ad statum in­­solventiae redigi nequeunte, de modo et adminiculis solutionis deliberare, id­­que clare enunciare, omnino sit neces­sarium. Statibus in eo: quod offerenda Contributio, non alteri, quam Conven­tionalis monetae basi superaedificari valeat, unanimi fere sensu coalescenti­bus, jam de eo saltem disceptabatur: num stabilita basi, simul et actutum determinationem quoque modi solu­tionis subingredi, an huic supersedere oporteat? — E numero illorum, qui affirmativam sustinebant, Comitatus Bibariensis Ablegatus, exemplo Comi­tiorum anni 1811, quoad justae ligae et Conventionalis valoris moneta reve-

Next

/
Thumbnails
Contents