1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 97. ülés
410 kilenczyen. hetedik Cl és. Hasonló ért elemben szóllott a’ Torna Vármegyei követ; utasíttasa szeiínt is, minekelőtte az Adó ajánlásába mencn, a’ fizetés mod jat ki\an\ an éli cndeltetni. Mert. ménnél kedvezőbb kötelességekkel van öszve kötve az Adó ajánlás, annál könnyebb a’fizetés. Midőn az Adót ezüstben ajánljuk, az a’ reménységünk vagyon, hogy a’ pengő pénz egyedül való folyamokban teletik, de ezt, mindjárt tellyesiteni lehetetlen, és így lehetetlen, hogy az Adózó abban fizesse az Adót, már 1811-ben is kikötöttek az Ország Rendci azt, hogy mig az ezüst pénz viszsza jön, papirosban fizettethessen az Adó, most is tehát ezen módot kivánnya, mert elviselhetetlen Terhet a’ Ne'pre tetetni nem akar. Ezen előadásokra tsak azt jegyzetté meg az Előlülő, hogy az ő észrevétele tsak azon kifejezés eránt volt: mox revehendam, et solam in Regno circulat uram , hogy ezt feltételnek venni nem lehet, mert hogy mindjárt telly esíttessen, az lehetetlen, de azt, hogy éppen nem volna pengő pénz a’ folyamothan, senki sem állíthatja. — Egyébberínt az is megjegyzésre való, hogy azon idő szakaszban is, midőn a’ papiros pénz folyolt, nem volt az Adó ajánlás éppen ezen pénz nemére szorítva, hanem tsak a’ mennyisége az Adónak volt meghatározva; 1811-dikben.pedig az ajánlás után tétetett hozzá az, hogy addig is, míg a’ pengő pénz viszsza hozattatván, a’ Váltó Czédulák beváltait a inak, ezeknek név szerint való betűében fizettethessen az Adó, de hogy éppen tsak papiros pénzben, vagy ansam etiam Domesticam, praestationes Urbariales, ac animarum Curatoribus obvenientes solutiones adoptata, plebs majori, ac supportando est, onere gravetur. In eundem sensum ductu instructionis suae proloquutus et Comitatus Tornensis Ablegatus, antequam oblationem Contributionis ingrederetur, moduin solutionis defigi desiderabat, ex quo eo facilior sit futura Contributionis depensio, quo favenlioribus oblatio alligata fuerit conditionibus. — In quantum igitur Contributio, sub spe revehendae, et unire circulaturae Conventionalis monetae offeratur, id vero e vestigio effectuari, proinde et Contributio in eadem dependi nequiret, praestabilito anno 1811 circa modalitatem solutionis principio, ut nempe Contributio quoad Conventionalis moneta revecta fuerit, in charta dependi valeat, inhaerendo, quum insupportabili onere . plebem gravari nollet, attactum anni 1811 solutionis modum, de praesenti quoque adoptandum arbitrabatur. Advertebat ad haec Praeses: reflexionem suam co duntaxat referri: quod expressio, mox revehendam et solam in Regno circulaturam nequeat pro conditione poni, quum nullam plane Conventionalem monetam in circulatione praeexistere, statui, ut vero sola cursum habeat, confestim effectuari non possit, meminisseque oporteat, neque illa temporis periodo, dum sola circularet charta, oblationem ad eam fuisse restrictam, verum Quantum solum determinatum, et anno etiam 1811 prius oblationem factam, et tunc primum subnexum, ut quoad relutis schacdis Reluitoriis, Conventionalis moneta revecta fuerit, Contributio in nominali earundem acceptetur valore; ut adeo oblationem in charta unquam, aut cum restrictione ad illius valorem fuisse factam, asseri nequeat.
