1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 60. ülés
SESSIO SEXAGESIMA. ezen Ország Gyűlésben, új Tractatus alá botsátani méllóztasson. — Nem külömben a' Fest, Moson, Fehér, Baranya, Zolyom , Szathrnár, Ungli, az egyik Torna, Békés, Krassó Vármegyei Követek, következtethetóhbnek tartották azt, ha az adattatik elő, a’ mi leg utóbb történtl, es a’ mi valósággal az Ország lselekedete, az 1792- dik 14-dik Articulusban az van, hogy a’ Só árához adott toldalék oda fordíttasson, a’ hová rendelve volt, de 1302-ben egyenes kiszabása volt a’ Só árának, es i8o7-ben, 18il-ben is tsak erre utalt az Ország. — A’ sérelem is abban a'szempillantásban kezdődött, a’ midón i802-dik Esztendő után Ország Gjülésen kívül felemeltetett a’ Só ara; hogy ha fel nem emeltetett volna, most is tsak az 1802- dik Esztendőbéli árának kellene álni, es nem lévén sérelem ez ellen, semmi ellenvetés nem lehetne; ezen 1802-diki kiszabása a’ So árának megszüntette az 1792-dikit, arra tehát már viszsza menni nem lehet, sem pedig abból, hogy az 1802-diki 5-dik Articulusban az vagyon: ad tegendas praesentes Status necessitates azt állítani, hogy puszta Segedelem volt, magából a’Subsidium természetéitől nem képes, mert ebből az következne, hogy hoszszabb időkre is lehet Subsidiuinot rendelni, ez pedig mind arra tekéntve, hogy tartandó terhet a’ Nemességre szabni nem lehet, mind pedig, hogy akár mi Subsidium sem tarthat tovább a’ következő Diaetánál,ellenkezik a’Constitudóval, márpedig t8o5. 1807. 1808. 1811-ben is voltak Ország Gyűlések, de soha sem kérték a’ Só árát leszállítani az 1802-dikin alól; nem tekéntették tehát az 1802-dik meghatározást, ügy, mint Subsidiumot, hanem mint törvényes árát a’ Sónak. Azért most is az 1802-diki árát kívánták tekéntetni, dea’ mennyire? a’ mostani környúlállásokhoz képest a’ Sónak en- Jegy io Könyv. II. Darab’ Baranya, Zolyom, Szathrnár, Ungh et Albensis, nec non Tornensis, Uékésicnsis et Krassoviensis alter, aeque magis consequens futurum opinabantur, si postremo defixum Salis pretium propositura fuerit; Art. enim 14:1792. dispositionem saltem continet, quonam resoluta cotum aucta converti debeat; Anno vero 1802. Salis pretium directe determinabatur, ad quod in Comitiis quoque Annorum 1807 et 1811. fiebat provocatio.— Laesio ipsa, ab illo saltem repetenda est momento, quo post Comitia Anni 1802. pretium Salis extracomitialiter primum elevabatur, quod nisi evenisset pretium Anni 1802. actu quoque, quin Gra-, varaini, in defectu laesionis locus esse1, subsistere oporteret. — Accedit, per factam Anno 1802. Salis pretii defixionem, pretium Anni 1792. suapte cessasse, ad illud itaque regressum jam haud patere. Sed et ex tenoribus Art. 3: 1302. ad tegendas praesentes Status necessitates inferri, ex ipsa Subsidii indole haud posse, illud adinstar Subsidii fuisse oblatum, sequeretur enim Subsidium ad longam quoque annorum seriem decerni posse, quod tamen Constitutioni adversatur, tum ideo, quod permanens onus Nobilitati imponi, tum vero, quod Subsidium cujuscünque generis in annos durare nequeat. — Jam autem Annis 1805. 1807. 1808. 181 1. celebrata fuisse Comitia, quin pretium Salis, infra illud Anni 1802. imminui peteretur, manifesto indicio, dehxionem Anni 1802. non ut Subsidium, verum ut legale Salis pretium, fuisse consideratam. Atque his e rationum momentis, nunc etiam pretium Anni 1802. expetendum esse judicabant; — in quantum ratio modernorum adjunctorum , velut Excelsi quoque Pro,ceres, in reflexionibus suis attigerant, majorem quoque Salis pretii devalvationem posceret, propositioni Ablega- 6 21
